Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Kedves főszerkesztő Uram, eddig én Önt úgy ösmertem, mint az új magyar fiatalság előharcosát, aki állandóan helyet követel — még a Kelet Népe hasábjain is — az új tehetségeknek, a fiataloknak, de úgy látszik, még az Ön folyóirata is csak egyéni érdekeket szolgál, és biztatás helyett tanáccsal látja el azokat, akikbe esetleg mégis került egy kis tehetség. Mi lett volna nagyjainkkal, ha 20 éves korukban csak tanulmányaiknak éltek volna! Elmondjam Petőfi, József Attila és még száz más életét? Uram, Ön azt hirdeti, hogy a jövő a miénk. Természetes, hisz addigra önök már — talán — a boldogabb hazában lesznek, de vajon a szép jövő reményében dögöljünk meg a jelenben??? Maradtam kiváló tisztelettel Csányi László Pécs, 1941. november 3. (L. PIM M. 100/267/2.) 522. M: Kelet Népe, 1941. nov. 1. 20.1. Szerkesztői asztal. M. Csikai Miklós. Milyennek kell lenni [e] egy református papnak (...) Mindenesetre nem olyannak, amilyennek az arcképét megrajzolja: M. Csikai Miklós levelét Pálóczi Horváth Lajos küldte el Móricz Zsigmondnak a következő levél kíséretében: Budapest, 1941. január hó 15. Kedves Zsiga Bátyám! Azzal a nagy kéréssel fordulok Hozzád, hogy — ha csak egy mód van rá — szíveskedjél M. Csikai Miklós tiszaladányi törpebirtokos parasztember mellékelt cikkét, helyesebben panaszos levelét nagybecsű lapodban, a Kelet Népében közölni. Tüdőm, a dolog kissé kényes, mert papról van benne szó, s egy alkalommal éppen Tőled hallottam, hogy manapság mindenről lehet írni, csak papról, katonáról és politikusról nem. Ebben az esetben azonban el lehet és el is kell térni ettől az elvtől, mert hiszen — Somogyi Imre barátom elbeszélése szerint — Te magad is felháborodva győződtél meg a tiszaladányi pap elképesztő, s nemhogy paphoz, de egyáltalán emberhez sem illő életmódjáról. Csikai panaszos levele megmutatja, milyen borzasztó destruálást, lélekrombolást visz véghez Ladányban ez az igazán nem papnak való, undorító, szőrös szívű alak. Csikai levelének „Igen tisztelt Szerkesztő Úr" megszólítású első része, valamint a vége hozzám íródott, a „Tekintetes szerkesztőség" kezdetű középső része pedig a Kelet Népe szerkesztőségéhez. A kettőt valahogyan össze kellene vonni, a rám vonatkozó személyes jellegű sorok elhagyásával, mert azok túlságosan hízelgőek. Megemlítem még, hogy Csikai is egyike azoknak a csodálatosan intelligens és lelkes ládányi parasztembereknek, akik helyzetüket felismerve s a jövőre is gondolva tudnak rendkívüli áldozatokat is hozni. Csikaiék pl. másfél mázsa búzát ajánlottak fel a népfőiskola céljaira, ami egy kétholdas törpebirtokosoknál [!] valósággal a szájuktól elvont óriási ajándék. Ugy gondolom, hogy Csikai — levelének közérdekű tartalmától eltekintve — már csak ezért is megérdemli, hogy sorai közöltessenek. Kérésem megújítva s szívességedet előre is hálásan köszönve maradok őszinte híved és barátod Pálóczi Horváth Lajos a M.T.I. és Rádió munkatársa [Címzés:] Nagyságos Móricz Zsigmond szerkesztő úrnak, Budapest. (L. PIM M. 100/778/3.)