Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

körúton, Józsi bátyámat is felkeresték. Nagyon szépeket s kedveseket mondanak róluk. Bizony már nyolcvan esztendős a bátyurunk. (79! nem kell öregíteni.) Juliskája kitart vele, mint két galamb a búzában. Csuda két gügyögő, nevetgélő, boldog ember. Fillérecskékből élnek, s már nem bírnak dolgozni. Mi ketten küldünk neki valamit, Miklóssal. A te életed a legnagyobb mértékben tiszteletreméltó. Csodálatos az, hogy az ember pont annyit termel ki magából, amennyire feltétlenül szüksége van. Megkaptam a leveleidfejt, bár a Mihályét, ha önállóan írt, nem. Azért küldöm ezt a csekélységet tovább, mert félek, hogy ha nem küldöm, akkor sose kaptok helyette semmit. Én nem tudok pénzt félretenni, ha muszáj, előteremtem, de hogy tartalékoljak, az elképzelhetetlen. Ha Janka nem lett volna, most nem volna Lányfalu sem. Mária nem tudott, szegény, csak költeni, én meg elspekulálok mindent, mint az apám, meg Miklós öcsém, m[int] minden Móricz-gyerek. Most is ki akarom adni a Magvetőt új kiadásban, éppen most írtam le Pázmánynak egy bámulatos beszédét az urak és szolgák viszonyáról. Prédikáció. Jóra int. Szörnyű. Azonkívül Tolnai Lajos műveit csiszolgatom, s azt is szeretném a télen öt kötetben kihozni. Én óriási nagy embernek tartom Tolnait, akit még névről sem ismernek. 1902-ben halt meg. Menye még él, és két unokája, meg néhány dédunoka. Olvashattad a Nemes vért a K. N.-ben, de azt hiszem, neked nem nagyon ízlett. Igen realista és azonfelül sza[fjirikus, ami a magyar irodalomban ismeretlen műfaj. A gyerekeid már komoly emberek lehetnek. Szegény Kata meg öccse. Mivé fejlődnek, se országuk, se hazájuk. Én, aki annyira csak a miliőmben és az ország keretében élem ki magamat, bámulatos és megérthetetlen a ti sorsotok, bár én nem gondolok mást, csak irigylem, hogy azt nem ismerem. No, csókol Zsiga 1942. június 7. 732. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Szolnok, 1942. jún. 7.] Édes apukám! Itt vagyunk Szolnokon, 20 percig áll a vonat, és ez idő alatt apukára gondolunk. Tessék nyugodt lenni, egész jól utazom két úrral, egyik Vilma bátyja, a másik meg a barátja Vilma bátyjának. Mind a kettő Kolozsvárra utazik, így nem vagyok egyedül, igazán nagyon boldog vagyok. Kolozsvárról sokkal többet írok. Csók Erzsike [Címzés:] Nemzetes Móricz Zsigmond úrnak Leányfalu Móricz-villa