Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Kolozsvár, 1942. jún. 9.] Édes Apukám! Hál' Istennek, szerencsésen megérkeztem. Igazán, amikor az állomásra megérkeztem, azt hittem, sírva fakadok, mert nem várt senki az állomáson. Aztán csak álltam egy darabig, mint a megcsalt kislány, amikor már láttam, hogy nem jött elébem senki. Mondtam a tanítónő bátyjának, hogy vigyen el legalább a lakásomra. Fogadtunk egy taxit, és bemondtam neki azt a címet, amit apuka a borítékra írt. Hát bemegyünk a Mátyás király utcába, kerestük a tizenegyes számot. Megállapítottuk, hogy olyan szám nem is létezik, mert az egész ház csak négy. Hát akkor azt csinálta Sanyi, hogy minden házba bement, és megkérdezte, lakik-e itt özv. Vass Domokosné. Nem ismerte senki sem. Hát akkor kitalálta, hogy apuka biztosan nem utcát akart írni, hanem teret, és úgy is volt: Mátyás király tér 11., és nem pedig utca. Na, nem baj, csakhogy idetaláltam már végre. Nagyon kedves a néni, igazán az anyám sem lehetne jobb hozzám, és a szobám is nagyon szép és tiszta, meg elég csendes is. Mihelyt megérkeztem, azonnal kipakoltam a holmimat, és azután bementem a fürdőszobába, és jól lefürödtem hideg vízben. El tetszhet hinni, hogy nagyon fáradt voltam, amikor egész éjszaka nem aludtam egy szemet sem. Hát most aztán mit is csináljak egyedül? Ez az öreg néni nem tud engem sehova vinni, hiszen már elég idős ahhoz, hogy ilyeneket kívánjak tőle. Alig így gondolkodom a szobámban, egyszer csak megjelenik Tóth Samu, és azt mondja nekem, hogy áll rendelkezésemre, parancsoljak vele. És miért nem jöttem már legalább le előbb, hiszen ha már apuka nem jött, akkor lejöhettem volna én is, mert bizony elég sokat vesztettem, hogy nem voltak itt aláíróívek. Na, hát akkor menjünk le, a sátrakat akarom látni, és tudni akarom, hogy mÜyen könyvnap volt itt. Szépen körbementem, nagyon kedvesen fogadtak mindenütt, sőt olyan nagynak tartottak, hogy autogramot is kértek tőlem mint apuka lányától. Mit szól hozzá, apuka, ilyen nagy sikerem van. És mellé 17 db aláírást csináltam, összesen már van nekünk 18, a pesti eladással együtt. Nem is sokat írok, apukám, mert most megyek le a könyvkereskedésbe, mert azt hiszem, hogy oda fognak jönni, mert még újságban is meghirdette Tóth Samu, hogy nekem minél jobban menjen. Nagyon kedves hozzám a felesége is a Tóth Samunak. Mindenki nagyon kedves. Nem tudom, hogy tudok lejutni Nagyváradra, mert ott meg ma van a könyvnap, és holnap, majd meglátom, talán Balogh Edgárral lemegyünk. Már beszéltem vele a sátorban. Igazán szép kis asztalom volt. El tetszhet liinni, hogy úgy érzem: most vagyok az élet elé kitéve, mert most törődnek velem, és nekem nagyon kell minden lépésemre vigyázni, pláne, hogy apukám nincs itt. Vigyázni is fogok, nem hozok apukára szégyent, csak örömet akarok hozni. Tessék minél előbb jönni, mert itt nagyon várják még most is az emberek. Irodalmi estet szeretnének rendezni, ahol apuka tartana előadást, ott is rengeteg (előadást) aláírást szerezhetnék. A néni négy pengőt kér naponta. Ad reggelire egy pohár tejet és vacsorára szintén egy pohár tejet. Kifizettem neki két hétre. Ezen a pénzen már szállodában is lakhattam volna, mert akkor meg hol van az ebéd. Igaz, hogy nekem az étel nem fontos. Mást nem írok, édes apukám, mert sietnem kell. Javulást kívánok apukámnak, és tessék már minél előbb itt lenni, mert nekem nagyon