Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Azt izenem, hogy a könyvnapra Kolozsvárra mennék. Majd akkor mindent megbeszélünk. Magammal viszem Erzsi lányomat, aki a Móricz-sorozat kizárólagos és főbizományosa lett az Ath.-nál, s megpróbál üzletet csinálni. Ezt Rébék asszonynak izenem, hogy remélem, jó barátja lesz az én Erzsimnek. Hát a viszontlátásig, gyermekeim, szeretettel Zsigába 720. KARDOSNÉ MAGOSS OLGA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Debrecen, 1942. máj. 23.?] Kedves Zsiga! Köszönöm kedves levelét és a pünkösdi Stühmert, el lett fogyasztva becsületesen. Levelének különböző pontjain sokat gondolkoztam. Legégetőbb kérdés a Kelet Népe. Mégis szörnyű egy állapot, hogy a reformátusság olyan szervezetlen és pénztelen, hogy nem tudnak egy ilyen lapot megtartani a kezükben, mégis-mégis valahogy tartani kellene még, és próbálni valahogy megmenteni a megkezdett szellemnek, persze ezt mondani könnyű, de vállalni a deficitet és a munkát, ez már más nóta. Szörnyű, hogy az ember lépten-nyomon a pénztelenség szörnyű akadályaiba ütközik. Úgyis elég nehéz lenne az élet, amit érzelemben el kell teherként viselni, legalább ezek a gondok ne őrölnék, ne gyötörnék az embert. De hát álljuk, mint kofa a napot. A másik gond az Erzsébet esete. Mindenesetre lelkiismeretlenséget nem lehet vele szemben elkövetni, viszont az a fiatalember sem gyermek már, s talán nincs is joga túlságosan beleavatkozni az életökbe. Azt hiszem, annál több joga és kötelezettsége egy „adoptált apának" sincs, mint egy természetes szülőnek, s nálunk Apa, mikor férjhezmenő sorba kerültünk, megmondta, hogy a választásunknál ő csak tanácsot fog adni, és tőlünk függ, hogy megfogadjuk-e vagy sem. Ennél a kérdésnél sem azt nem fogjuk tőle hallani, hogy megtiltom vagy akarom. Itt én a férfira nézve látom előnytelennek ezt a lépést, úgyhogy emberi kötelesség az, hogy őt kell figyelmeztetni, hogy gondolja meg, milyen kihatása lesz ennek a lépésnek az ő további életére, karrierjére. Mert hiába minden felvilágosodott felfogás felé való közlekedésnek és dr. Kovács István-problémáknak, mégis nem könnyű a helyzete a mai polgári, tisztviselő társadalomban egy oda bekerült valakinek, aki nemcsak hogy alacsonyabb rétegből jött fel, mert hiszen erre igazán van sok példa, s nincsenek nagy zökkenők, hogy kultúrában képes volt az illető a hiányokat pótobi. De azoknak a bizonyos társadalmi életszabályoknak az átlépését még az egyenrangúaknál sem nézik el még ma sem. Egy szabad pályán lévő ember könnyebben tehet ilyen lépést, mint egy testületbe tartozó valaki, akire bizonyos érintkezési kötelezettségek hárulnak. Én ezen a ponton félek ettől a dologtól. Hogyha az Athenaeum viszont alkalmasnak látjaazE. személyét bizonyos szerepkörre, itt én nem skrupulizálnék sokat, hiszen Maga is mondta, hogy ügyes, s ehhez elsősorban az kell. Nem csodálom, hogy Virág nem boldogult ebben a szerepben. Egy kis kóstolót én is kaptam éppen Benedek professzortól. Annak idején az Erdélyi Szépmives Céhnek tagokat gyűjteni jött ide Tabéry, s hozta a Bethlen Mária kérését, hogy támogassuk munkájában, s Apa megkérdezte tőlem, hogy néhány helyre, melyet közösen állapítottunk meg, olyannak, akihez aggodalom nélkül el lehet menni, nem mennék-e el Tabéryvel.