Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Én szívesen vállalkoztam, s így jutottunk ki a klinikára is, a többek közt Benedekhez. Az a félbolond végighallgatta Tabéryt az én bevezetésem után, s aztán kivágott egy nagy beszédet Erdély érdekében, aláírt és minden mentegetés nélkül azt mondta: és most pedig ajánlom magam. Szóval a legkevésbé sem finoman adta tudtunkra, hogy most már kívül tágasabb. Ez még addig nem fordult elő velem, aki ugyan sohasem igényeltem magamnak valami különleges elbánási módot, de akkor meg pláne kitüntetett tisztelettel kezeltek itt Debrecenben, mint az akkori polgármester leányát. No de ezen nem ütődtem meg, Apának el sem mondtam, legfeljebb Tabéry előtt szégyelltem egy kissé magam, hogy a protektornak ilyen nagy tiszteletadásban volt része, és azért az előtt egy kicsit mentegetőztem, hogy ez az ember bolond. Képzelem, szegény Virágnak, aki[nek] nem is ilyen hazafias eszmébe burkolt célra kellett volna őt megnyernije], milyen kínosan kellemetlen dolgokat mondhatott. De hát ettől eltekintve ilyen foglalkozás nem való olyannak, aki nem szokott eléggé a támadásokhoz és az állandó védekezéshez. Szegény E.-nek ebben több tapasztalata és így rutinja is lehet. Kíváncsian várom, mit határoztak, és mondanom sem kell, hogy örömmel számitok a kilátásba helyezett debreceni látogatásának[\] de mást ne gondoljon már! Mi igen nyomott hangulatban vagyunk, az igaz, Anya állapota egyáltalában nem javul, sőt, a kimenetel nem kétséges, csak az időpont. Szomorú nagyon. Most csak sietve írtam, mert az egész ünnep alatt nem jutottam hozzá, s most délben bezárunk, s akkor tovább nincs gép, kézen pedig már nem tudok írni. S a ma délelőtt úgy elfutott, K. b. templomban volt, én a temetőben. Ezen a napon láttam utoljára Gézát, De akkor melegebb pünkösd volt, a vonat, melyen a harctérre ment, akácvirággal volt díszítve. Ő telve volt bizalommal, én pedig csüggedéssel s rossz sejtelmekkel, mint most. Isten segítsen bennünket! Üdvözli öreg, szomorú barátnője: 0. [Címzés:] Nagyságos Móricz Zsigmond úrnak Leányfalu Pest megye 721. VÁRKONYI NÁNDOR - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Pécs, 1942. máj. 23.] Mélyen tisztelt Mester! Tisztelettel jelentem, hogy megkaptam a levelet, s ezer örömmel teszek eleget kívánságodnak. Ezekkel a sorokkal együtt expressz postára teszem a klisét és a könyvet. A klisé sajnos csak a kisebbik, az eredeti kép nagyságában készült másolat, viszont eléggé éles, és fényes papíron jól használható. A könyvben közreadott két nagyítást is szívesen elküldeném, ha megvolna. Két óra hosszat kutatták a nyomdában, de lappanganak valahol, nem tudtuk előkeríteni. Talán nem is kár, mert amint a könyvben levő képekről megítélhető, igen gyöngén sikerültek. Ezeket kár is lenne ünnepi számban közölni. Ellenben a kis képről még mindig készíthető volna egy gondosabb, szebb nagyítás, ha szükség van reá. Mondanom sem kell, mennyire örülök, hogy a kép ismét közlésre kerül, s terjed