Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Folyton úgy tűnik fel nekem, hogy csak cseveg, nem lesz ebből semmi. Bay Zoltánék sem tettek még semmi ajánlatot, abból se lesz semmi. Muharay nem számít. Még mindig a Gömbösek ajánlatában van a legtöbb lehetőség. De te ne beszélj senkivel ilyenekről, én csak azért írom meg, hogy azt akarom, tudjál mindenről. Ezeket a leveleket vidd ki Leányfaluba, és ott rakd el. Mellékelem a nyomda számára az Ortutay-cikket. Azonnal szedjék ki. És a Gulyás István önéletrajzának levonatát várom. Azt hiszem, elég, ha szombaton tördelnek, hétfőn nyomnak, és kedden expediálás. Virág azt írja, új cikket írt Munkácsyról, s a klisé már ott van nálad. Hogy te hétfőn küldesz a kéziratért. Küldj is! Virág akármennyit ír, ki kell adni, mert aktuális. Igaz, Szentjóbinak azt mondtam, hogy ha ad 300 pengőt, akkor a március 15-i szám húsz oldal lehet. A legnagyobb szívességgel ajánlotta fel, hogy megadja. Ha Szentjóbi nem erre menne vissza Pestre — ő ugyanis Munkács felé ment, ahol valami bányát akar megvenni, csak útba esett neki Debrecen, hát kiszállott a kedvemért, de felteszem, hogy ha jobb vonatösszeköttetése van Miskolc felé, akkor arra megy viszsza... Szóval okvetlen kérdezd meg tőle, akar-e 300 pengőt adni erre a célra, s akkor a nyomda húsz oldalt adhat március 15-én. Imike hogy van? Megkaptam a kedves levelét. Nagyon szépen van írva, csak egy hiba van benne. Nincs helyett azt írta: „nics". Nagyobb baj, hogy a gyékény még most sem ért oda. Addig tak[a]rja be Jani az ablakokat kukoricaszárral, hogy éjszaka ki ne hűljön. Hogy telt el a vasárnap? Pihentél-e sokat? Vigyázz magadra, túlságosan ki ne fáradj, mert akkor ki pótol? Leveledet mindennap várom, hogy beszélgessünk. Virágtól nagyon kedves levelet kaptam, téged is említ. Nagy baj, hogy Lekszi folyton beteg. Csókollak, fiacskám, ma azt ígérték a gazdák, hogy szereznek lucernamagot. 1942. március 8. Vasárnap este nyolc órakor. Miklósék is válaszoltak. 657. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ MIKLÓSNAK [Debrecen, 1942. márc. 8. után] Kedveseim, eddig ment voltam legalább a náthától, ma megindult a zsebkendőkorszak is. Egyáltalán a fejem nem hajlandó rendszeresen gondolkozni. Leveletek nagyon kedves, és nagyon örültem neki. Itt, ha jól volnék, rengeteget lehetne dolgozni, sőt cselekedni is. De valósággal félek, hogy valakivel találkozni kell, s beszélgetésre kényszerülök. Ma este is oly rémület, vacsorára kellene menni valahova, se lemondani nem bírok, se elmenni. Ha akarnám, sorkosztot ehetnék. Az este is vacsorán voltam, s még jól is éreztem magam. Egyszerű papírkereskedőék voltak, és volt valami átkozott savanyú kerti idei vinkójuk, s az nekem annyira ízlett, hogy nem győztem belőle eleget inni. Megittam egy jó fél litert,