Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. márc. 6.] Édes jó apukám! Itt küldöm a negyedik levelemet, remélem, hogy mind meg tetszett kapni. Nem is tudom, hogy mit írjak apukának, mert annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, mit csináljak. Most meg kell írni a vidéki előfizetőket. Sietnem kell, nem akarom, hogy apuka azt mondja, hogy persze, mert nincs itt, hát minden rosszul megy. Sőt meg akarom mutatni, hogy éppen úgy dolgozom, mint amikor apuka< > itthon volt, mert akkor tudtam, hogy itthon van, és látja, hogy mit csinálok. Mindennap hazamegyek, még egész héten egyszer sem maradtam Pesten, most otthon is vigyázni kell, mert nincsen itthon apuka. Csak az a baj, hogy olyan nagyon egyedül érzem magamat. Ha bemegyek a szobába, olyan, mintha egy üres terembe mennék, nincs, akinek énekeljek és megbeszéljek valamit, de igaz, hogy olyan jó, hogy apukával mindennap beszélek levélben, mert akkor úgy érzem, min[t]ha itt lenne mellettem. A telefonról még mindig nem tudok semmit, de már igazán sürgetem, és megígérték, hogy mindent meg fognak tenni, hogy minél előbb megkapjuk. Janival mindennap beszélek, mert innen hazamegyek este fél nyolckor, és nem jövök be csak fél tizenegyre, így otthon is látok, és meg tudom mondani, hogy mit csináljon. Itt küldöm Pallaghy levelét, amiben kéri, hogy a kocsit, amit eddig őriztünk, legyünk szívesek és adjuk fel postán. Én el sem tudom képzelni, hogy hogyan adjam fel, mert az a kocsi elfoglal egy egész vagon[t], de hiszen ha megfizeti a postaköltséget, akkor nem baj. Sajnálom azt a kis kocsit, milyen jó volt azon kocsikázni vasárnapokon, de nem baj, hiszen nem sokat ér az egész. Batemay nagyban dolgozik, csak még nem láttam semmi eredményt, de remélem, hogy hamarosan meg fogom kapni az eredményt. Az igaz, hogy még mindennap itt volt, és rengeteg filmessel tárgyalni akar. Kelemen üdvözletit küldi, és kéri, hogy tessék szíves jól érezni magát, és ne tessék izgulni semmi miatt, amíg ő él, a lap, minden a legjobban megy. A kéziratokat kérem, hogy ne legyen zavar. Mást most nem írok, édes apukám, mert itt annyian vannak, hogy nem lehet írni, meg nem is akarok üzleti dolgokról írni. Majd holnap folytatom a levelet. Kézit csókolja kislánya, ideiglenes árva Erzsike Budapest, 1942. III. hó 6-án 33-1 -33 csekken van 483,49 79-34 » 766,74 1 250,23 összesen. Nagyon hiányzik apuka.