Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. márc. 7.] Édes Apukám, már két napja megjött mulatságos és gazdag leveled, de valahogy eddig nem jutottam válaszoláshoz. Pokoli igazán, milyen nehéz egy levélhez hozzáfogni. Nagyon örülünk mindnyájan, hogy jól érzed magad, jó mulatást, pihenést kívánunk, és Ooolgát [!] szívélyesen üdvözöljük. Biztosan jót tett neki, hogy férfi lett belőle, talán megnőiesedett tőle. Virág itt nyög most is, hogy fáj a hasa = nem akarja meginni a reggel[i] kávét. Réka viszont közben megette az ő vajas zsemléjét is. Réka már teljesen rendben van, ha időm volna, ma ki is vinném a szabadba. De csak ezt a levelet megírom, és szaladok a városba, kiállításokra, pénzköltésre. Megírtam újra a Munkácsyt is, nem bírok vele leszámolni magamban, most valamivel jobb, de még mindig nem vagyok vélek megelégedve. Elintéztem a Munkácsy-klisét, remélem, most már a Kelet Népénél van. Csánkynak úgy hízelegtem, hogy csak. Farkas Zoltán, úgy látszik, most állandóan a Szm. Múzeumban van, mert vele fejeztük be az egyezséget. Tudod, mikor jelen volt a főigazgatója, Farkas úr, oly undok, ijedt, merev volt, alig nyögött valamit, hogy hívjam fel egy óra múlva, majd elintézi. S mikor felhívtam, már egyedül volt a szobájában, hát akkor már oly mézes, édes, szívélyes, hogy csak. Lám, ez a tekintélytisztelet. Erről a Csánkyról mindenkinek rendkívül lesújtó véleménye van — s mégis hogy udvarolják. Megjegyzem, én is megtettem. Lexy, szegény, fekszik, mindennap kap két óriás injekciót, szívhormon, vitamin, meg effélék vannak benne. Egy roppant kedves és undok, nagyképű egyetemi tanársegéd jár hozzánk e célból. Lexynek még mindig hőemelkedése van esténkint — részben az injekcióktól is —, amiktől különben már azt se tudja, hova feküdjön. Unalmas dolog, de legalább remekül néz ki, már egész szépen meghízott, és az arca kisimult. A telefonon dühöng ugyan irodájával, de ez mégis legalább egy kis kényszerű pihenés. Naponta megeszik 2—4 citromot, és nem savanyodik meg tőle. A gyerekek nagyon élvezik, állandóan a paplanon szánkáznának — ha hagynám. Kinézek az ablakon, hát már megint vastagon hull a hó! És 3 fok van. Rettenetes igazán, pedig reggel olyan }ó tavasz-szagot éreztem, mikor kinyitottuk az ablakot. Az ember kívánja érezni, hát érzi. A kárpitos befejezte a székek behúzását, igazán nagyon szép lett, oly elegáns lett, hogy csuda, a szoba. A paszpól kicsit fényes, de a színe remekül sikerült. A behúzást is megcsináltattam, a kartonhuzatot, muszáj egy kicsit kímélni ebben a rossz világban. Éppen most számítottam ki Lexynek, hogy azért vagyok olyan mérges, mert még ebben a hónapban száz pengővel többet kell kifizetnem, mint amennyi erre a hónapra nekem jogos. De jó volna egy kis pénzt keresni. Most megyek az Aba-Novák-kiállításra. Tegnap ajánlottam a Hídnak, hogy írnék róla, de azt mondja Buday, nincs hely, és a jövő számba nem tudja. Pukkadjanak meg. Nekem sokkal jobb, ha a K. N.-be írhatok inkább, mert egy ilyen új, szent halottat nem szabad bántani a Hídban, pedig biztosan... Különben nem is biztos, hátha tetszeni fog. Imi akarok róla. Márffynak is aquarell-kiállítása van a Tamásban, azt is megnézem egyúttal. Erzsi hétfőn reggel érte küld, a kéziratokért, s akkorra megcsinálom. A Munkácsy kész, még ezt a két festőt. Már igazán úgy írok, mintha csak fecsegnék. Nagyon sietek, azért szaporítom a szót. Testvérekről még mit mondjak? Liliék megvannak, nagy keserűség érte őket,