Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. márc. 4.] Édes jó apukám! Ma folytatom levelemet, de nem olyan hosszan, mert most ki szeretnék menni fél hatkor Leányfaluba. Nem érzem jól magamat, mert rajtam van az a bizonyos szokott dolog, ami minden hónapban van, nagyon sokat fáj a fejem. 33-1-33-as csekken van 392 P 49 fillér, 79_34 csekken van 733 » 94 » 1126 P 43 fillér. Nem sok, de ez is valami. Máma voltam az IBUSZ-nál, és felvettem 150 P[-tl, ebből rögtön elküldtem apukának 100 P[-t], remélem, hogy tetszik neki örülni. Már most mindent kif[i]zettem, csak a klisé van hátra, arra meg majd csak hoz a Réti, és majd abból kifizetem. Meg még a Kárpát-film is tartozik 50 P[-vel], de az nem fizet, csak egy hónap múlva. Janival beszéltem az este, és magokat mondott, hogy milyent vegyek, és panaszkodott apura, hogy apukával nem tudott semmit megbeszélni, mert egyik pillanatban azt mondta, hogy ültetünk lucernát, a másik szavában meg azt mondta, hogy nem. Hát most én kérdezem apukát, hogy mi lesz: ültetünk-e lucernát vagy nem, és hova, mert most én vettem kezelésbe a kertet. Minden este jelentést kell Janinak csinálni, hogy mit csinált egész nap, mert ez így nem megy tovább, hogy ne tudjam, mivel tölti a napot. Nagy vita volt az este vele, mert azt mondtam neki, hogy minek magának ember, hiszen maga sem tudja, mit csináljon, pedig rengeteg munka volna a kertben. Azt mondtam neki, hogy még a melegágyak sincsenek rendben, és már annak is kész kellene lenni. Erre azt mondta, hogy máma meg fogja csinálni, de adjam oda Anna nénit trágyát taposni, és én erre azt mondtam neki, hogy Anna néni nem arra való. Erre aztán kitört, mint egy vulkán, és szemtelenül azt mondta, hogy én meg a feleségemet nem adom, azt is szívességből teszi, amit az üvegházban dolgozik, azt is köszönjük meg. Mondtam neki, hogy hát akkor vegyünk fel egy embert, aki segít magának. Azt mondta, hogy nem lehet itt rendes embert találni. Azt kérdeztem tőle, mi van azzal az emberrel, aki itt a fát vágta szakmányban. Erre azt felelte, hogy az neki nem kell, mert az nem elég gyors és idős. Szóval, neki olyan ember kell, akinek azt mondhatja, hogy szaladj ide, szaladj oda. Végül oda jutottunk ki, hogy ki? Hogy azt a kisfiút kérte, aki a Tompos Jóskának a testvére. Tudja, kiről van szó, akit a múltkor apuka azt mondta, hogy vegyük fel a Jani mellé dolgozni, majd megegyezünk, és kiderült, hogy 30 fillér órabért kér, a rendes napszámosoknak meg fizetnek 50 fillért. Hát aztán azt mondtam neki, hogy jól van, Jani, nem bánom, csak már valami eredményt lássak. Erre aztán azt mondta, igen, ennek legalább ha azt mondja, hogy szaladj, add ide azt a kalapácsot, vagy azt a lapátot, legalább az majd szót fogad. Én erre azt mondtam, hogy nem kell maga alá egy kisautó is mindjárt? Úgy kényelmesebb volna, mert nem is kellene a kertben járnia és a lábait fárasztania. Arra nem tartok embert, hogy magát szolgálja ki, és azért nem fizetünk hetenkint 18 P[-t]. Azt mondtam neki, ki kell próbálni a gyereket, hogy mit tud, mit lehet vele kezdeni. Ha azt látjuk, hogy igenis megfelel, akkor meg lehet tartani. Aztán azt mondta nekem, hogy menjek ki az üvegházba, és mondjam meg, hogy mit borítson ki, mert ő nem tudja, hogy miből mennyit hagyjon. Én erre azt mondtam neki, látja, Jani, hogyha maga ügyes ember volna, akkor nem kérdezne engemet csak akkor meg, amikor maga már felmérte a rabátlikat, és meg tudja mondani,