Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Kolozsvár, 1941. jún. 13-14.] Édes fiam, tegnap nagy levelet írtam neked, azon nem szabad kétségbeesned, mert hiszen már te is nemegyszer mondtad, hogy ennek az egésznek semmi értelme: annak, hogy mindent csak Lány faluba ölünk bele. Dönteni kell egyszer. Virágtól levelet kaptam, amelyben írja, hogy az Athenaeumnál volt éppen, mikor te nála jártál, s éppen elintézte, hogy neked azonnal küldjenek 250 pengőt. Remélem, azóta <nincs> meg is kaptad, és mindent ki is fizettél belőle. Én úgy 24-én leszek otthon. Egészségem kitűnő. Dolgozom. Virág teljes mértékben érti, hogy ideges vagy és mérges, mert pénz nélkül minden felelősség rajtad van. Azt írja, a bemenést el lehetett volna halasztani, s ha nem volt eladnivalód, kár volt neked magadnak bemenni s egész éccaka ázni-fázni. Én is azt mondom, hogy ha akkor este felhívod telefonon Virágot, megbeszélheted vele. Különben azt is írja, hogy ha ő kimegy, te mindig már elmentél hazulról, nem lát. Ezt én is folyton tanítom neked, hogy együtt kell lenni. Soha meg nem szokjatok egymást, ha nem vagytok együtt. No, most meg vagyok nyugodva egy kicsit, hogy pénzt kaptál, mert aggódtam, honnan vegyek, hogy benne ne maradj a pácban. Nincsen ingem. Már kétszer mosattam ki az összest, s most adom oda harmadszor. Azt kell vennünk, ruhafélét, csak itt nem adnak könyv nélkül még egy rongyot se. Megvan-e a bevásárlási könyvünk? Vettél-e rá valamit? 1941. június 14. Soha expressz ne küldj levelet senkinek! Azzal nem megy gyorsabban a vonaton, csak a kikézbesítés. Ezt most kihozták expressz, s én csak este kaptam meg. Nincs értelme. Pláne szoktak küldeni Lányfaluba expresszt buták, s másnap hozza a posta. Most reggel fél hat. Kezdem az írást. Csütörtökön gyönyörű szépet láttam. Az ablakom a város nagy terére nyílik, és az úrnapi körmenet itt indult el az ablakom alatt. Nagyon szép volt. Díszmagyarban voltak az erdélyi mágnás asszonyok, rengeteg pap, apáca. Szerettem volna őket elküldeni L[eányfalu]-ba kapálni. De krizantém sok kell. Azt csak csináljatok! Tudod, mennyi bosszúságom van minden őszön, hogy nincs elég. Ott a nagy kert, s nem tudom ellátni a sírokat. Van-e sok meggy? Abból be kell jönni vagy 200 pengőnek. Barack lesz-e? S alma? Itt mindenből kevés van. Szervusz, fiam, lelkesen, vígan! Csókol Apó Kolozsvár, Központi Szálloda, 1941. június 14.