Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Székelyudvarhely, 1941. máj. 31.] Kedves Lajosom, világbujdosó úton járok. Még sose voltam a Székelyföldön. Gyulafehérváránál nem értem el tovább. Most, az utolsó percben pótolom: már életem végén, gondolom. Kedves Lajos, nem nagyon jó világot élünk, örülök, hogy se újságot nem látok, se rádiót nem hallok. Nincs bennük semmi, ami lélek szerint kívánságos lenne. Itt most úgy élek, mint a paradicsomban az ősállatok közt, míg a nép fiai közt vagyok, de abban a percben, mihelyt urak közé kerülök, az összes bánat, kietlen érzés, az élet minden tisztázatlansága azonnal felgyűlik. Borzalmas tétovázásban él a mi középosztályunk. Még a mágnások jobbak s csaknem népiesen egyszerűbbek : önzésük áttetsző és zavartalan, s életformájuk is naivabb. De a középosztály, amelyik kiszolgálja a felső és az alsó réteget, nem tudja, mit csináljon. Tele van tapogatással, kétségbeeséssel s mesterségesen kitűzött célokkal. Vallási harcok és politikai viták. S a politika mi: harácsolás és habzsolás. Nagyon sajnálom őket. Igazán nem a szegényeket sajnálom: azok legfeljebb éheznek tovább (az elosztó szervek nemigen jól működnek: a falunak juttatott gabonából először a nagyobb gazdák laknak jól, akik a fölöslegesen kivett búzát eladják, vékáját 7—8—10 pengőjével, a szegényeknek, akiknek semmi se jut. Egy véka búza 14 kiló. Egy mázsa eszerint esetleg hatvan pengő. Ha szerencséje van a nagygazdának, s igazán szegényekre talál.) De az elosztók, az urak, azok nem tudják, mit tegyenek, melyiktől féljenek jobban, akik most éheznek, vagy akik holnap ütik agyon. Nincs olyan kis társaság, ha csak ketten vannak már, a legnagyobb ellentétek vannak köztük. S minket, akik féllábbal a múltból lépünk ki, minket különösen nagy felelősség terhel minden kimondott szóért. Ide teszek három kis rajzot. Oly óvatossággal írva, amilyen könnyen lehetne lángoló betűket pingálni belőle: de akkor nem jelenik meg élő szemek előtt. így is élnek a képek, s értőknek adnak is talán valamit. Effélét sokat küldhetek. Most nem hiszem, hogy hosszabb s nehezebb írásokra teljen. Ostromol a pillanat. Szeretettel ölel Székelyudvarhely, 1941. május 31. 413. LAPLKÁS BÉLA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Sepsiszentgyörgy, 1941. máj. 31.] Sepsiszentgyörgy, 1941. május hó 31-én Telefon: 44.