Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Ha volna mód rá, hogy - abban az esetben, ha ennek a két számnak alapján méltónak találod rá —, mondom, ha volna mód rá, hogy a Nemzeti Bank szokott irodalmi segélyében részesíthesd, nagyon leköteleznél. De ettől függetlenül s belső írói és ideál-szolgáló munkavágyból, Jócsik Lajos szerkesztőtársam keresni fogja a lehetőséget, hogy nagybecsű bizalmaddal éljen, és a lap március 1-ji számára megírja riportját A Pénz Élete c. regényünk, illetve korképünk számára a Nemzeti Bank palotájáról s a benne folyó életről. Maradok kiváló tisztelettel s igaz barátságga[l] Bdpst, 1941. II. 4. 333. MÓRICZ ZSIGMOND - JELLEN GUSZTÁVNAK [Budapest, 1941. febr. 4.] Kedves Barátom, mire leveledet, a dorgatóriumot megkaptam volna, már át is adtam a Hídnak egy új novellát. De engedd meg, hogy megmondjam, hogy az Ágni néni nem rádióelőadás leközlése volt. Az a rádióelőadás, amiben ez a szereplő benne volt, egy 8 oldalas írás, s abban volt az elején egy motívum, amit én most teljes novellává építettem ki. De hát a dolog úgy áll, hogy aki egy írásomat elolvassa, vagy rádióbeszédemet hallja, az nem felejti el. Kérdés azonban, hogy ez baj-e? Én szakadatlanul kapom a leveleket s kérdéseket, hogy hol olvashatják el a rádióelőadásomat. Eddig evvel nem volt baj, mert azok a lapok, ahova írtam, örömmel közölték. Most is pl. van egy előadásom, amely országosan sikert aratott, egy falusi színielőadás leírása. Örök kár volna, h[a] nyomtatásban meg nem jelenne. Legalább valami határidőt kellene a Hídnál szabni, hogy mondjuk egy év múlva közölhető legyen a rádióelőadás. Nem is hiszem, hogy a rádió főbb munkatá[r]sai közt olyan sok volna rádióelőadó. De erről nem akarok vitatkozni. Utóvégre minden szervezetnek megvan a joga, hogy maga szabja m[e]g a szabály[t]. Most első ízben kaptam ezt a rendreutasítást: nem fog ismétlődni. Még mindig jobban elviselhető, mint az, ha azt írtad volna, hogy novellám rossz volt. Inkább arra kérlek, hogy jelen állapotomról hadd mondjak el valamit. író vagyok. Egész életemben az volt az életformám, hogy a könyveim jövedelme legyen a fő bevételem. Én meg vagyok elégedve a jelen pillanattal, de fáj, hogyha az Athenaeum nem volna abban a helyzetben, hogy összes műveim további terjesztését folytassa. Ez mindennél nagyobb csapás volna rám. Utóvégre túl vagyok a hatvan éve[n], már nem lehet sok időm, hogy annyi mindennapi termelést produkáljak, ami a rám halmozódott felelősséget kibírja. Kedves barátom, az első perctől kezdve őszinte bizalom van bennem Irántad, nagyon kérlek, tartsd rajta a kezed az Összes kiadás ügyén.