Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Pénz és politika. Erdélyi tanulságok a román bankok nacionalista törekvéseiről, áldozatairól s ennek a munkának hasznáról rájuk s kárára[! ] reánk. Minél több konkrét adat. Minél kevesebb felzúdulás. Objektív tárgyalás és nemcsak véleménynyilvánítás. Hogy olvastatik a Rajongók? Feleséged mit szól hozzá? S te nem fogtál-e bele az olvasásba? Mai cikked a M. Nemzetben jó. S jó az, hogy éppen ott jelent meg, ahol Szekfü újévkor az asszimilálási vágyak ellen nyilatkozott. Jócsik cikke is jó most a KN-ben — de mindez még nem alakult ki programmá. (A Mikó Imre tanulmányából nem kaphatnék egy példányt, amire hivatkozol?) Én nem kívánok egyetlen idegent sem asszimilálni akarata ellenére — de szükségesnek tartom, hogy felőrlődött véreink s szeüemhordozóinkat visszavegyük. Ha nem tesszük ezt, fajárulók vagyunk. Ez a te konklúziód is. Kérlek, nagyon komoly tanulmányokat csináljatok, mert igazán élet-halál kérdés a magyar faj jövőjére minden ma kimondott ige. Szeretettel L, 1941. febr. 1. Levelet Leányfalura kérek, itt vagyok többet. Leveled most jött; azóta a februári számot megkaptad, bizony kár minden sorért. Az erdélyi szegénység egy egész számot megér mint probléma. Nemcsak panaszkodásokra gondolok, hanem programra. Hogy kellett volna megelőzni, s mit kell ma tenni, hogy megszűnjön ez a szegénység. Gazdasági, ipari, kereskedelmi, közigazgatási új reformokra van szükség. A márc. l[-ji] szám már be van állítva a Pénz kérdésére. Itt sokan dolgoznak rajta, s azt szeretném, ha Erdélyből ki ne maradna az a pont, hogy mit csináltak a román bankok már a mi időnkben. Mit kellene csinálniok a mai magyar bankoknak, ha meg akarjuk erősíteni a magyar életet. Lehet három oldal legalább, ami nektek jut. Majd megírod, ki vállalja az írást. Kovács György is szóljon hozzá! Legalább három toll és szempont kellene. Isten áldjon, Jócsikot most várom, már kijött a kórházból, s én is ma, hétfőn jöttem be. Szegény jói megkínozták. 332. MÓRICZ ZSIGMOND - BARANYAI LIPÓTNAK [Budapest, 1941. febr. 4.] Mélyen tisztelt Barátom, egyidejűleg megküldöm a Kelet Népe j[a]n. l[-ji] és febr. l[-ji] számait. Kérl[e]k, olvasd el. Ez a folyóirat egészen egyedül áll a magyar nyomtatványok közt. Egy egész generáció építi benne a magyar jövőt, a 30-40 év közöttie[k] legjava. Éppen ezért nem is a nagyközönség lapja. S természetesen egészen a maga erején él. A munkatársak ingyen dolgoznak benne. Idealizmust, eszméket és jövőt szolgálnak. A múlt évben én a magam [ejrejéből tartottam fenn.