Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Mire utal a kódex külseje?

figyelmét. A kódex 254. levelének rektóján ugyanis egy rövid tartalomjegyzéket, pontosabban betűrendes mutatót találunk. Ezt az egyik olyan kéz írta, amely másutt is írt be bejegyzéseket, kiegészítéseket a lapokra, és néhány évtizeddel, legfeljebb egy emberöltővel lehet fiatalabb a kódex törzsanyagát író kezeknél (1. később). Márpedig ez az index már a folyamatos lapszámokra utal. Ebből arra következtethetünk, hogy a két kéziratrészt ekkor már - de természetesen nem a mai XV. századi kötésbe - egyesítették, összefűzték. Lehetséges (a számjegyek írásformái megengednék ezt), hogy az indexet készítő kéz végezte el a két kötet folyamatos végigszámozását. Ez a kéz a 254. rektón harminchét beszédet tartott érdemesnek az indikálásra, bizonyára azért, mert számított rá, hogy használni fogja ezeket a szövegeket. Az index számba veszi az Ómagyar Mária-siralmat is! Összeállítója tehát tudott magyarul. E kéz azonosításával (nem egyezik meg a Mária-siralom leírójának kezével) egy újabb magyar scriptor működését követhetjük a kódexben. És egyúttal ez az első kimutatható jele annak, hogy a kéziratot magyar nyelvkörnyezetben használták, ami hazánkon kívül aligha képzelhető el. De még más, az egyértelműséget nem ennyire megközelítő jel is utal a kódex magyarországi használatára. Már Gragger észrevette, hogy a kódexben néhány prédikáció, beszédvázlat mellett magyar glosszák is vannak, amelyek - úgy tűnik - további két kéztől származnak. Ezeket a szövegeket, egy később felfedezett szó kivételével, közölte is. E magyar szavak többnyire valóban, a szó szoros értelmében vett magyarázó glosszák: latin megfelelőiket megtaláljuk a főszövegben. Ezeket egy magyar olvasóhasználó idegen környezetben is odaírhatta, mintegy önmagának tisztázva-magyarázva a többnyire nem éppen közhasználatú latin szavakat. Egy esetben azonban, a 279. rektón, a magyar szavaknak, illetve szintagmáknak nincs meg az eredetije a latin szövegben, csak