Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Összerakunk egy képet

Összerakunk egy képet Látjuk tehát, néhány tucat mozaikkövecske hever előttünk, ezekből azonban egy nagy padlóképet kellene rekonstruálnunk. Milyen tetszetősen festene a következő kép: a tatárjárás utáni második nagy dominikánus alapítások hulláma, a kolduló rend apostoli szegénységben élő, de a tudományokat szenvedélyesen művelő időszakában (Hugo a Sancto Caro, Aldobrandinus és Tamás generációjáé ez a kor) elinduló hullám hozta Magyarországra a későbbi Leuveni Kódexet. A két részből álló kis kézikönyv kötetei csak valami vastagabb pergamenlapból álló, már szakadozó kötésben vannak, mint pl. az 1982-ben nálunk felfedezett, korai horvát verset (ugyancsak egy passiós éneket!) tartalmazó és szintén két kötetre oszló (sermones de tempore - sermones de Sanctis) kódex. A rend szegény, drágább, fatáblás kötésre nem telik, de nehéz is lenne az ilyet kezelni. A tartalom azonban igényes: a rend akkori legjobb koponyáinak beszédterméséből való, nem is csak egy-egy ciklust hoz, hanem válogatási lehetőséget is nyújt. Orvietói alapszövegekre támaszkodva többen állították össze, a másolók egyikemásika megjárta az európai tudományosság fellegvárát, a párizsi universitást is. A kötet gazdája, illetve pillanatnyi használója (hiszen tulajdona nem lehet, ő is a Szegénység Úrnőjével jegyezte el magát, mint ferences testvérei) elkerül egy magyar konventbe. A kolostor tagjai kapva kapnak az új „szakirodalmon", olvassák, használják, jegyzetelik, kiegészítik, az üresen maradt lapokra, fél lapokra új beszédeket, vázlatokat, példázatokat, oktató, áhítatot keltő