Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)
Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Az első magyar vers latin mintái
századdal korábban keletkezett annál, mint amikor azt kódexünkbe bemásolták. Éppen ezért nagyon valószínűtlen, hogy a fordítás alapjául szolgáló közvetlen latin minta is bekerült volna a kódexbe, mégpedig mintegy hatvan levéllel a magyar szöveg után. Az előbb említett többségi álláspont mellett nem szabad teljesen kizárnunk két másik lehetőséget sem. Lehetett a latin szekvenciának olyan, számunkra ismeretlen változata is, amely a magyar szövegnek pontosan vagy pontosabban megfelelt, mint a jelenleg ismert variánsok bármelyike. A másik lehetőség, amire Horváth János már 1928-ban utalt, hogy az átalakítottnak vélt strófákat vagy azoknak részeit más latin Mária-siralomból (több tucatot ismerünk, és bizonyára sokat nem ismerünk) emelte át a magyar költő, tehát nem a Planctus ante nescia magyar átdolgozásával, parafrázisával, hanem egy olyan fordítás-szerkesztménnyel, kompilációval állunk szemben, amely elsősorban ugyan a Planctus szövegére épült, de más latin Mária-siralmak részeit is felhasználta. Horváth János egy XVI. századi misekönyv szekvenciájára hivatkozott, amelynek egyik versszaka jobban megfelel a párhuzamos magyar strófának, mint a Planctus ante nescia „eredeti" sorai. Több ilyen latin kompiláció is ismert, ha nem is olyan korai időkből, hogy Mária-siralmunk közvetlen mintája lehetett volna, írásos rögzítésük viszonylag késői ideje nem jelenti azonban feltétlenül azt, hogy szövegük nem volt már korábban is ismert, használatos. Egy Karl Young által publikált XVI. századi vers változatát Szelestei N. László az egyik 1300 körül keletkezett vatikáni kódexben találta meg. Ráadásul az írásban és szóban terjedő irodalom nemcsak a népnyelvek esetében, de a latinitáson belül sem fedte egymást. A szövegeknek tehát csak részben fixált, nagyfokú gazdagságával, variabilitásával kell számolnunk. Az is kimutatható, hogy a latin Planctus szövegében nem található, magyarul visszaadott kifejezések,