Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A Planctus ante nescia szekvencia latinul és magyarul

terminusok, szókapcsolatok, hasonlatok mintája felfelbukkan más latin verses és prózai vallásos szövegekben. Valószínű, hogy ezek egy része a már mintegy másfél évszázadnyi gyakorlatra visszatekintő magyar egyházi nyelv formakincséhez tartozott, amely természetesen a térítés előtti nyelvi hagyományoktól sem függetleníthette magát. Amikor tehát a továbbiakban a Planctus ante nescia szekvenciával foglalkozunk, nem tesszük ezt abban az értelemben, mintha az első ránk maradt magyar vers kizárólagos forrását, ihletőjét látnánk benne. Ezzel kapcsolatos új eredményeket Martinkó András kutatásaitól várhatunk. A Planctus ante nescia szekvencia latinul és magyarul A szekvencia latin szövegét alább Bischoff már említett kiadása alapján közöljük. Az utolsót kivéve minden versszak két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből (l/a. - l/b. stb.) áll. [l/a.J Planctus ante nescia, planctu lassor anxia, crucior dolore; [l/b.] Orbat orbem radio, me Iudea filio, gaudio, dulcore. [2/a.] Fili, dulcor unice, singulare gaudium, matrem flentem respice conferens solatium. [2/b.] Pectus, mentem, lumina tua torquent vulnera. Que mater, que femina tarn felix, tam misera! [3/a.] Flos florum, dux morum, [3/b.] Proh dolor, hinc color venie vena, effugit oris, quam gravis in clavis hinc mit, hinc fluit est tibi pena. unda cruoris.