Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya

POZSONY. FO TÉR. J. M. Kolb metszete, Ludwig Robbock (XIX. sz. közepe) rajza nyomán Kölcsey Ferenc Pozsonyból való hazavágyásának több oka is volt. A legfontosabb közülük az az aggodalom, amelyet családja (sógornője és annak fia) iránt táplált. A kis Kálmán - akit saját fiaként nevelt - gyakorta betegeskedett, hideglelés kínozta, s most azt a hírt is vette, hogy a lábán egy nehezen gyógyuló seb keletkezett. Aztán foglalkoztatta Cseke határának tagosítása, félt, hogy anyagi létének alapja, távolléte miatt, megrendül. Az Ádám testvérétől rámaradt perek is nyugtalanították, s ott volt a Hartleben könyvkiadóval kötött szerződése is művei második kötetének kiadására, de Pozsonyban ezt a kötetet nem tudta sajtó alá készíteni. Az országgyűlésben az ellenzék egyik vezéreként haladó eszméivel a felsőbbség neheztelését, a bécsi udvar gyanakvását vonta magára. 1833. július 16-án így ír rokonának, Kende Zsigmond alispánnak: „Imádkozzál érettem; mert szenvedek kimondhatatlanul, látván az iszonyú fekélyt, mely a szerencsétlen országot emészti s talán örökre