Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya

a tiszaháti falucskában. 1815. május 30-án írta barátjának, Kállay Ferencnek: „Az én lakom nem Álmosd többé, s nem Pozsony, hanem Cseke, a puszta magányos falu Szathmárnak végső szélein." Július 5-én Kazinczynak így nyilatkozott: „En itt élek és nem élek, mint szokott a tudni kívánó ember oly helyen, hol semmit sem, vagy igen keveset tudhat meg." Az új táj költői hangulatot áraszt; Kölcsey felfedezi szépségeit, Kállay Ferenchez intézett levelében (1815. október 7.) így ír a környékről: „A körny, melyben lakom, el van dugva szem elől, szép, de vad s felette magányos. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban hagy laknunk. Egyfelől nagy erdők körítnek, másfelől nyílás esik, s láthatárinkat a máramarosi hóbércek határozzák. Nem poétái hely-e édes barátom? Csak az a baj, hogy nekem emberek kellenek, nem lélektelen szépség." Ádám viselt gondot a gazdaságra; ennek sikertelenségéről a végrendeletben is megemlékezik, de önéletrajzi levelében alaposabban elemzi életének ezt a korszakát: „testvéreimmel megosztozván, Ádámmal együtt Csekén telepedtem le; s az ottani különszakadás mindentől, aki engem érthetett volna, közel vitt a süllyedéshez. .. Testvéremmel s egyik rokonommal jószágom iránt egyezkedtem, s mentem ismét Pécelre és Pestre (1817 január) ... 1817 ápril. Pestről hazamentem; jószág-kontraktusom semmivé tétetett, és így a terv is, hogy Pesten lakhassam. Annyi szíváldozat után, az ifjúság első éveitől fogva, ez kínosan ért. Anélkül, hogy a jövőre kinéztem volna, visszamentem hozzád Lasztócra; hol egy egész hónapig semmit sem tettem, csak magamba mélyedve napról-napra éltem. Júliusban jöttünk Lasztócról Pestre, te Pécelen maradtál, hova én szeptemberben mentem ki, s onnan decemberben veled Liszkáig. Forspont nem vala hamar készen, egy csolnakot bérlettem s a Bodrogon hajóztam Tokajig, onnan karácson előtti nap haza. Ádám azalatt iszonyú zavarba hozta jószágunkat, s ennek rossz következései azt tevék, hogy nekem Csekéből