Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya

A KÖLCSEY-HAGYATÉK SORSA Kölcsey Ferenc eddig ismert munkáiban és leveleiben soha sehol nem tett említést a végrendeletéről. Létezéséről volt csak tudomásunk, főleg 1938 óta, amidőn Kölcsey Antónia naplója megjelent, és a Szemere TJr-ban fennmaradt családi levelezésből, melyből Solt Andor tett közzé néhányat Kölcsey halála és hagyatéka című cikkében. Az ide vonatkozó ismereteket a Szemere Tár eredeti levelei alapján idézzük emlékezetbe. Szemere Pál, ahogy hírt kapott barátja haláláról, azonnal részvétlevelet írt Kölcsey Adámné Szuhányi Jozefinnek, ,,az édes jó Pepinek" 1838. szeptember 2-án, amelyben ez olvasható: „Feledhetetlen barátunk testamentomot tön, s több évek előtt; ezt én tudom, mint tanúbizonyság abban. Kétségen kivül rendeléseket fogott tenni a dicsőült irásai felöl; s kétségkívül a rendelések eddig teljesítésre hozatvák amennyire t. i. a rettenetes csapás závárjai időt és alkalmat engedhetének; egyedül arra instálom, édes jó Pepim, hogy miután az irások (hivatalbéliek, literátoriak, levelezések) saját osztályaik szerint vannak elkülönözve, azok között minden legkisebb papirosszeletecskét számmal megjegyeztetni méltóztassék, hogy az irások általvevője, kit a testamentom kinevez, minden legkisebb darab felől számolni köteles legyen és lehessen. Kölcsey F. lélekhagyományai közül semminek sem szabad elveszni, vagy szentségtelen kezek közé vettetni. A levelezésekre még azt jegyzem meg, hogy azokat a megboldogult az én levéltáramnak igére életében, s csak az idő által gátoltatott azokat számomra együvé gyűjteni; kérem méltóztassék tekintettel lenni e körülmény iránt, s annyival inkább, mint hogy a hozzá irt levelek tanúbizonyságai az elhunyt nagy férfiú életének, s nekem, ki életét írni fogom, e tanúbizonyságokra elmúlhatatlanul szükségem van." Szuhányi Jozefin „gyöngélkedő állapota miá" Obernyik Károlyt, Kálmán nevelőjét bízta meg a válaszolással, s az az ő nevében szeptember 22-én ezeket írta: „A boldogultnak irományairól, s a leveleiről, miket a Tekintetes Ur levele folytában említ, még semmi bizonyosat nem mondhatunk. Bár ezen levél írását részint épen azért hátráltattuk, hogy a Tekintetes Urnák bizonyosabb hirt adhassunk felőlük: de mivel még a végrendelet nincsen felbontva, a dolgok még mindég