Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)
»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya
ugyan azon állásban vágynak, mellyben a boldogult halálával voltak. Az Alispány T. Kende Zsigmond, ki a végrendelet külső lapján tett írás szerint tegnapra tette a határnapot, mellyen megjelenend szolgabiróval és esküdttel. - Miért nem jött el; - okát nem tudjuk. Várjuk minden nap, s ha eljövend; s a boldogult végső akarata irományai felől világosságra jövendenék; a Tekintetes Urat tudósítani el nem mulatjuk. Addig is megemlítem azt, hogy minden irományok el vágynak zárva." Van Obernyiknek Szemeréhez még egy levele dátum nélkül, amelyben ezt írja: „Sietek a Tekintetes Urat a boldogult végintézetének felbontása után a Tekintetes Asszony meghagyásából tudósítani. A felbontás éppen ma történt meg. Leveleiről a boldogult semmi rendelést különösen nem tett. Irományait általánosan a több vagyonnal együtt Kálmánnak hagyá." Kölcsey Antónia (az elhunyt költő legkedvesebb unokatestvérének, Gábornak leánya), aki Pesten a Tanzer-intézetben nevelkedett, kortörténetileg is fontos naplójába 1838. szeptember 29-én a következőket jegyezte be: „Tegnap nyittatott fel egy Szolgabíró és Eskütt, a helybeli birák s még több jelenlétében boldogult Ferenc bácsim végrendelete Kende Sigmond alispán által. Minden vagyon Adámné néninek és fijának hagyatott. A Könyvtár és minden munkái az elhunytnak hasonlóul Kálmánra szállottak. Bár tudná méltánylani e kincseket! A kéziratokat legalább óhajtanok családi kincskép tekinteni. Heckenast könyváros kéri a munkákat, megvenni akarja. Szemere Pál pedig minden leveleit az átszenderültnek, mivel ő akarja életét leírni." Kölcsey Adámné Szemere Pálnak írott leveléből (1840. január 8.) értesülünk a végrendelet végrehajtásáról: „Bátyám halálával, az utánamaradt örök jószágon testvérei Sámuel és Péter osztozának velem. Amaz osztályrészét eladta 32 esztendőre egy falunkban lakó gazdag nemesnek; emezét néhány évre haszonbérbe vevém ki. Nem akarván azonban, hogy a Bátyámtól maradt jószág idegen kezek közt heverjen, megintettem vevőt, hogy jószágot adja által nekem, mint annak megvevésére több joggal bírónak: de az csak akkor akarja az említett részjószágot kiadni, ha előbb én azon summát, mit ő a jószágért fizetett, 4800 v. forintot neki leteendem. Ennyi pénz erszényemben jelenleg nem találtatván, próbáltam kölcsön kérni különböző helye-