Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

Feszületre ismét a kötet törzsrészének kalligrafikus írása... A kötetben levő hézagok arra mutatnak, hogy a költőnek voltak még más beírni való versei. .. A Feszületre előtti nagy hézag mindenesetre feltűnő. Ez a hézag eredetileg a Vadász és Echo című verstől kezdődhetett, s az epigrammokat később íratta (részben írta) be a költő az üres lapok néhányára . . . egy kéz írása a szöveg legnagyobb része, a másik kéz írása a i68b és a 169a lap; ez sietős írás, talán a Zrínyié. A javítások egy része az eredeti kéztől való, vannak javítások és bejegyzések kétségtelenül Zrínyitől is. . . Véleményem az, hogy a verseket Zrínyi egy íródeákkal tisztáztatta, a tisztázatot átolvasván az íródeákkal javíttatott rajta, sokat pedig maga kezével igazított ki." Négyesy mértéktartó megállapításaival jórészt egyetérthetünk, noha a különféle szövegjavítások kétségtelenül Zrínyi kezétől származó hányadát ő sem különítette el teljes határozottsággal. A fenti idézetben aláhúzott megállapítások például ellentmondók: ,,más kéz"; „íratta (részben írta)"; „talán a Zrínyié". . . Pedig itt nem kevesebbről van szó, mint hogy a 168b és a 169a lapokon olvasható epigrammák (Szigeti Zrini Miklós, Deli Vid Sarkovics, Radivoj és Jurantes vajdák, Farkasics Péter) nem az íródeák, hanem Zrínyi keze vonását mutatják! A kódexkutató Csontosi János, aki mindjárt Szluha László felfedezését követően járt Vöttauban (a mai Bítovban), már 1881-ben ezt jegyezte fel: „Az epigrammák, melyek összesen 3 lapot vesznek igénybe, Zrínyi Miklós kezétől származnak." Persze nem Csontosi véleménye a perdöntő (ez különben korrigálandó is, mert az Atilláéi .Bní/fl-epigrammákat az íródeák másolta), hanem az íráskép, amely teljesen elüt a másolóétól, és megegyezik a fiatal Zrínyiével. Észrevette ezt már Széchy Károly is, leszögezvén Zrínyi-életrajza 11. kötetében (1898), hogy a szóban forgó epigrammákat Zrínyi „saját kezével" jegyezte be „gyűjteményébe". (Négyesy, aki nemcsak jogos kritikával, de némi szubjektív ellenérzéssel is viseltetett a filológus Széchy iránt, ezt a helyes megállapítását sem volt hajlandó elfogadni. Pedig Széchy Károly futólagos jelzését Piszarevics Sándor már 1901-ben határozottan megerősítette. Piszarevics alapos tanulmányára azonban - bár feltehetően használhatta - Négyesy nem hivatkozik. Alighanem azért, mert Széchyhez hasonlóan Piszarevics is a zágrábi kézirat szövegállapotát tekintette mérvadónak a bécsi kiadással szemben.) Még fontosabb tanulság, hogy az eposz hőseit megidéző epitáfium-