Kovács Sándor Iván: Zrínyi Miklós: „Mint Hektor Trójának…” (Kézirattár, Budapest, 1982)

Kovács Sándor Iván: „MINT HEKTOR TRÓJÁNAK. .." - ZRÍNYI EPIGRAMMÁI - „Nem irom pennával, / Fekete téntával. .." - Zrínyi kézírása, alkalmi versei és a zágrábi „Syrena"-kódex

epigrammák később nyerhették el végleges formájukat, mint a zágrábi kéziratban az előttük és utánuk olvasható versek, s Zrínyi talán több új epigrammát vagy más verset is tervezett, mert a Feszületre című költemény előtt összesen tizenegy lapnyi a hézag! Klaniczay Tibor meggyőzően érvel amellett Zrínyi-monográfiájában, hogy a zágrábi kézirat „összeállítására leghamarabb 1650 késő őszén kerülhetett sor", mert a kötetbe belekerültek azok az Orpheus-idillek is, amelyekkel 1650. szeptember 24-én meghalt feleségének állított emléket. „Valószínű - folytatja Klaniczay -, hogy ekkor írta Zrínyi az epigrammákat is, melyeket az eposszal való újbóli foglalkozás termékeinek tekinthetünk", éppen ezért állítható, hogy az eposz „megírása utáni versek és az ezeket is magába foglaló kézirat tehát 1Ó50-1651 telén keletkezett". Klaniczay Tibor azt is bizonyítja, hogy „a Feszületre című vers szorosan összefügg Zrínyi 1651. évi tervével", és ezt a katonai frazeológiába öltöztetett költeményt egyenesen „az 1651-es nagy hadjárat előhangjának szánta". Ennek a helytálló gondolatmenetnek az érvelését csak megerősítheti a zágrábi kéziratba saját kezűleg bemásolt Zrínyi-epigrammák kronológiai tanúsága. Mivel a a Feszületre írt vers az íródeák keze vonásával olvasható a Syrenakódexben, a négy epigramma csak a Feszületre elkészülte után kerülhetett az üresen hagyott lapokra, ma ismert formájukban tehát 1651ben keletkezhettek. Vizsgáltam már azt a szoros eszmei és frazeológiai összefüggést, ami a zágrábi kézirat lezárása és az eposz kinyomtatása közben keletkezett Deli Via- és Zriny/-„epigramma" (a xiv. és xv. énekhez utólag odaillesztett egy-egy strófa), illetve a valóságos Deli Vid- és Zrínyi-epigrammák között kimutatható. Jóllehet nem a xiv. és xv. énekhez hozzáírt két „epigramma" adhatta az ötletet igazi epigrammák megírásához - hiszen már valamennyi epigramma olvasható a zágrábi kéziratban -, a négy új darab későbbi saját kezű másolásának ténye időben mégis szorosan közelíti ezt a négy epigrammát a xiv. és xv. éneket lezáró egy-egy epigrammatikus strófához. A zágrábi kéziratnak kétségtelenül Zrínyi kezétől származó valamennyi javítását a majdani modern kritikai kiadás feladata lesz felsorolni és értékelni. En csak néhány fontosabb hely jelzésére szorítkozom. Zrínyi írja oda a margóra az Egy megbúsult vadász. . . kezdetű idill 21. strófáját javítva: A orcadrul, B rosat, C orcádat, D Rosat. (Az