Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Vas István: GIUSTO-RUBATO

éppen cz idő tájt kezdett felbukkanni szellemi láthatárunkon, para­doxonokra hajlamos gondolkodásunkat izgató, de ész és képzelet számára alig követhető fölfedezéseivel. József Attila nyilván olvasta A természettudomány új útjai-t, Eddington népszerű, nagy hatású köny­vét. Ha nem olvasta volna is, hallania akkor is kellett róla, témái Pest minden éber értelmű társaságának beszélgetésében fölbukkantak - ar­ról nem is szólva, hogy Eddington könyvéről meg általában az új fizikáról Németh László már az elmúlt évben nagyszerű tanulmányt írt a Tanúba. Az új fizika gondolkodásmódja, fogalmai, kifejezései éppúgy izgat­ták a becsvágyó költői elméket, mint John Donnc-t, Marvellt és tár­saikat az akkori tudományos felfedezések, az új földrajz vagy a mág­nesség vagy a vérkeringés például. Márpedig József Attila a maga huszadik századi és magyar és proletár módján ugyanolyan szellemi alkat volt, mint a nagy angol metafizikus költők. Mindnyájunkat megelőzve indult az új terület lírai meghódítására, és nem csillogó, mutatós műszavakat ejtett zsákmányul, egy dekoratív, de összefüggés­telen tűzijáték tudományosan kápráztató rakétáit, hanem a „Költőnk és Korá' }-bd.ii tömören „az új világkép" kozmológiai lényegét ragadta meg - mert úgy látszik, a modern fizikának elsősorban cz a része érintette figyelmét. Mit hozott az új kozmológia? Durván összefoglalva lényegét - már amit belőle a magunkfajta, laikus költő fölfoghatott. Kiderült, hogy a világegyetem nem végtelen, ahogy addig hittük (szívcsen hittük), hanem véges: egy zárt gömbrendszer - ennek tudomásulvétele magyarázza József Attila régi börtön-képének új összekapcsolását a csillagzatokkal. Ez a zárt rendszer azonban tágul (robbanva terjesz­kedik) - innen az előző szakasz harmadik sora: „a táguló űrben lengve". Továbbá: cz a gömb alakú, zárt rendszer, a véges világegyetem, az időben is véges - az entrópia törvénye folytán hőhalállal fog megsem­misülni. Mint a mi Új Magyar Lexikonunkban olvasom, a hohalál elmélete idealista fizikusok következtetése, a szovjet természettudo­mány meg is cáfolta; mi azonban akkor semmi okot sem láttunk rá, hogy kételkedjünk Eddington könyvében, amelynek egyik fejezete ezt a címet viselte: A világ vége. És ezzel visszatértünk a harmadik szakasz gondolatjeléhez, oda, ahol „a naprendszer meg a börtön / csil­lagzatokkal halad" - hová? „mindenség a semmiségbe" - József Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom