Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Ugy szállong a semmi benne" ...

Vágó Márta a teljes letöréstől is, amit a meg nem írás jelentene. Izgatott az az abszolút biztonság, ahogy ígérte. Unottan legyintett. - Meglesz, nyugodjatok meg, meglesz. Itt nincs hiba - nézett fel keserű fintorral -, verset már akkor tudok írni, amikor akarok, csak élni nem tudok fűzte hozzá ferde mosollyal. Ez az óriási biztonság részben valami áldozathozási, önpusztítási technikán alapult nála. Mindig tudott magából verset facsarni, külső parancsra is, nemcsak belső kényszerből." (Vágó Márta: József Attila. Szépirodalmi, 1975. 282. 1.)