Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - A keletkezés időhatárai

amelyet a költő környezete titkolni szeretett volna. Másrészt, ha nem jelöl is meg pontos helyet, megnevezi az intézmény jellegét. Végül pedig a „tragikus idegösszeomlás" erőszakoltság nélkül felfogható az „elmezavar" eufemisztikus helyettesítésének. Kézenfekvő magyarázat a szó szerinti és a tartalmi idézet eltérésére, hogy a könyvet író, külföldi emigrációjában a forrásokat nélkülöző Németh Andor, mint könyvének annyi más pontján, itt is „rosszul emlékezik": felidézvén egyúttal értelmezi, megszövegezését tekintve kiélezi a rövid hírt. így - önkéntelenül - inkább arról tájékoztat, hogyan fogadták megjelenését a költő baráti körében. A hír megjelenésének dátuma és az emlékezés együttesen bizonyossá teszi, hogy a vers 1937. augusztus 12-e után keletkezett. Németh Andor ,,válasz"-cikke az Újság 1937. szeptember 5-i számában (37. lap), a Kortársaink rovatban jelent meg Látogatás József Attilánál címmel. Csak egy részletét idézzük : „Erről beszélgettünk ma egy hete (A kiemelések az idézetekben tőlem származnak. - T. Gy.) a csendes szanatóriumi szobácskában, ahol a költő ezidőszerint alvilági felfedező útja izgalmait piheni ki. Nyugtalanságom eloszlott, mihelyt megpillantottam. A költő kéziratokat olvas, szerkeszt, asztalán egy megkezdett tanulmány kézirata. Már túl van a nehezén, ismét a régi. S mivel - hál' Isten - a réginek találtam, megmondtam neki, mennyire felesleges felbolygatni, ami be van temetve, még ha időnként nyugtalankodnak is a tudat alatt a megkötözött kísértetek. Megkötözve: tehetetlenül tapogatnak és morognak, felszabadítva: körülscreglenek, nyűtten, avasán, követelőzve, mint valami tolakodó siserahad, dünnyögve, méltatlankodva, fontoskodva, lefoglalva minden idődet és figyelmedet. Mit akarsz végülis kezdeni velük? Megismételni a szánalmas komédiát? Igazságot osztani, mint Mátyás király? Hiszen a jelen szempontjából mindez értéktelen. Elfelejtetted a saját szavaidat? »En dolgozni akarok. . .« Gyere vissza közénk, harcolj, hiányzol. Aki múltjának Meduza-arcába bámul, elárulja embertársait." Németh Andor idézett emlékezésében egyszeri, első és egyben utolsó szanatóriumi látogatásként írja le találkozását a beteg költővel. A cikkben megszépített, az emlékezésben a maga drámai valóságában felidézett beszélgetésnek ezek szerint egybe kellett esnie. Ha a riport megjelenésének dátumából „levonunk" egy jó hetet, megkapjuk azt az időpontot, amikor Németh Andor születőben látta a verset. A ,,Köl-