Tverdota György: József Attila. Költőnk és kora (Kézirattár, Budapest, 1980)

Tverdota György: »MINDENSÉG A SEMMISÉGBE ...« (Kísérlet a „Költőnk és Kora" elemzésére) - „Attila, miért nem írsz már egy verset?"

Vita a Cobden Szövetségben 1937 tavaszán a költő és a kritikus viszonyáról. A kritikus: Németh Andor tőnk és Korá"-hó\ 1937. augusztus 27-28-án még csak néhány ütcmjel és szó volt lejegyezve. A vers a Szép Szó októberi számában látott napvilágot, a szöveg tehát valószínűleg a látogatás utáni napokban nyerte el végleges formáját. Egy újabb kritikai kiadás jegyzetében joggal állhat majd ez a mondat: ,,A verset a költő 1937. augusztus legvégén, szeptember elején írta." Emellett szól az utolsó strófa I. sora is (,,Piros vérben áll a för/ó"), amely a nyár végére, a kora őszre utal. „Attila, miért nem írsz már egy verset?" A Költőnk és Kora" tehát József Attila „tragikus idegösszcomlása" (vagy ahogy orvosa, dr. Bak Róbert írta egyik levelében József Etának), „elmebaja" világos pillanataiban jött létre - tündökletes szellemi teljesítmény pokoli szituációban. Az állapot, amelynek súlyosbodásához Németh Andor akaratlanul maga is hozzájárult, s ame-