Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

szerencsésen végződő eseményt is közöl az otthoniakkal: „Furcsa (és veszélytelen) következménye lett a téli itteni felolvasásnak: bizalmas nyomozás a keszthelyi államvédelmiek részéről. Persze megnyugodtak. A dologról nem szabad beszélni. Most viszont 14 ingyen fürdőjegyet kaptam Szekeres elvtárstól, aki az itteni főhatalom." A bizonytalan helyzet indokolja némiképp a költő óvatosságát: bár már első beszámoló levele óta tudták a címét otthon is, meghagyta, hogy „Kálmán címén" levelezzenek vele; és ő maga is feladóként végig ezt a címzést használja: „Dr Tompa Kálmán főorvos úr lev. Sz. L. számára, Hévíz, Szanatórium". Az első, haza küldött nyílt levelezőlapon nem is írja meg, hogy milyen „kis panzióban" lakik. De a rejtőzködésnek más módjaira is rákényszerült - ezeknek azonban nagyrészt személyes-magánéleti okai voltak. Hévízi tartózkodása idejéről még két életrajzi mozzanatot kell feltárnunk: a tónál keletkezett versek egy részéhez ezek adnak magyarázatot. A költő folyamatos és pontos helyzetjelentéseiből, amelyeket feleségének, igali és berni barátainak küld, egy dologról sosem esik szó: a női társaságról. A hévízi üdülés tizedik napján Korzáti Erzsébet látogatta meg a költőt; A huszonhatodik év hősnőjét ekkor már kis híján negyedszázados kapcsolat fűzte Szabó Lőrinchez. Látogatására Tompa Kálmán így emlékezett: „Hévízen kétheti együttes pihenésünk közben Lőrinc közölte velem, hogy Erzsébet háromnapi szabadságidejére meglátogatja .. . Erzsébet már hervadóban volt. . . Nyúlánk, igen jól formált, nyugtalanul mozgó (én magam úgy éreztem, a helyét nem találja), csinos, kedves asszonynak ismertem meg; a legcsekélyebb affektáltság sem volt benne. Virágjában szép nő lehetett. Egyszerűen, dc ízlésesen öltözködött és viselkedett. .. Lőrinc irányította, ellátta könyvekkel, s így az átlagnál műveltebbé válhatott. Találó megjegyzéseiben eredetiség is volt, magatartásában közvetlenség . . . Melegebb, megértőbb, türelmesebb az átlagnál. Önálló, akit az élet nem kényeztetett el. Szigorú beosztással élt. Anyagiak nem kötötték Lőrinchez. De megadta magát a sorsnak, s lassanként helyzetének is, amelyen aztán már nem volt elég ereje változtatni - 26 évig. Kis intézete megszűnés előtt állt. Nem kapott államilag beutalt nyomorékokat, magánosok pedig anyagilag nemigen bírták a gyermekeiket hozzá adni, s így kátyúba jutott élete, lelkileg is, anyagilag is. Mindinkább érezte, hogy soká nem támaszkodhat már érzelmileg sem Lőrincrc, a fizikai viszonyuk is egyre