Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

lazább lesz, s az életük centrifugális erőit már nem sokáig lehet összetartani. Boldogtalanná vált, holott nem volt boldogtalan típus. Kétségek közt hánykolódott, egyre jobban őrlődött, gyötrődött, holott alapjában véve nem volt komplikált lélek. Testi-lelki gondjai fokozódtak. Régebbi tüdőcsúcshurutja fellángolásától rettegett, szívszorongásokra, nagyfokú nyugtalanságára, alig elviselhető idegességére panaszkodott. Klimaxa is előrevetette árnyékát. De ezektől az ideges tünetektől eltekintve egészséges volt. Lőrinc előtt nem is jajgatott sosem, s ritkán lázadozott. Ez is volt tulajdonképpen Lőrinc szemében az egyik fő erőssége. A könnyű, grizettszerű fiatalasszonyból így egyre komolyabb, magányosságára egyre jobban ráriadt, révedt emberré vált, diszharmonikussá, pedig a diszharmónia idegen volt tőle. Meghasonlott, célját vesztette, mint aki az utat keresi, de már csak bolyong, és a végzetét érzi elkerülhetetlenül." Közvetlenül az asszony halála után, még a lírai rekviem emlékező szonettjeinek keletkezése előtt - Korzáti Erzsébet fia számára - Szabó Lőrinc prózában is összefoglalta szerelme történetét; a gyors kézzel papírra vetett (kiadatlan) emlékezés a hévízi hétvégét felhőtlen idillnek mutatja: „Tavaly ilyenkor, februárban, együtt fürödtünk a hévízi tóban. Három gyönyörű napunk volt." Erzsébet vendégeskedése a második hét végén, péntektől vasárnapig tartott. O is a penzióban lakott, Radich Márta emlékezése szerint a költő melletti szobában. Lehet, hogy Szabó Lőrinc eredetileg Erzsébettel együtt akart hazautazni: az üdülés utolsó napja (vasárnap-hétfő) egybeesett volna az Erzsébet utazásának napjával. Végül a költő a hosszabbítás mellett döntött, feltehetően rendezni akarta magában és környezetében a látogatás okozta zavarokat, hiszen éppen 19-én, Erzsébet hévízi tartózkodása idején határozta cl véglegesen, hogy még egy hétig marad. így azután Erzsébet egyedül utazik vissza. Hazaérkezése után, „Bp. 1949 Ií. 21. hétfő l

A 11." dátummal, „Szabó Lőrinc úrnak Szt. József panzió Hévíz Erzsébet kirnő út 5." címzéssel, valószínűleg a régi beidegzéshez híven feladóként a fiát jelölve meg - köszönő levelet küld vendéglátóinak. Jelenlegi ismeretcink szerint ez az egyetlen eredetiben fennmaradt kézírásos Korzáti-levél a költőhöz: Édes Lőrinc és Kálmán! Rendben megérkeztem, itthon nem volt semmi baj. Egész úton fájt a szívein, könnyes volt a szemem és magukra gondoltam. Azután bánatomban megettem egy nagy bécsi szeletet, rá egy üveg sört, s így né-