Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc Hévízi versfüzete (Kézirattár, Budapest, 1980)

Kabdebó Lóránt: SZABÓ LŐRINC HÉVÍZI SZONETTJEI - Az idill háttere

lazább lesz, s az életük centrifugális erőit már nem sokáig lehet össze­tartani. Boldogtalanná vált, holott nem volt boldogtalan típus. Két­ségek közt hánykolódott, egyre jobban őrlődött, gyötrődött, holott alapjában véve nem volt komplikált lélek. Testi-lelki gondjai foko­zódtak. Régebbi tüdőcsúcshurutja fellángolásától rettegett, szívszo­rongásokra, nagyfokú nyugtalanságára, alig elviselhető idegességére panaszkodott. Klimaxa is előrevetette árnyékát. De ezektől az ideges tünetektől eltekintve egészséges volt. Lőrinc előtt nem is jajgatott so­sem, s ritkán lázadozott. Ez is volt tulajdonképpen Lőrinc szemében az egyik fő erőssége. A könnyű, grizettszerű fiatalasszonyból így egyre komolyabb, magányosságára egyre jobban ráriadt, révedt emberré vált, diszharmonikussá, pedig a diszharmónia idegen volt tőle. Meg­hasonlott, célját vesztette, mint aki az utat keresi, de már csak bolyong, és a végzetét érzi elkerülhetetlenül." Közvetlenül az asszony halála után, még a lírai rekviem emlékező szonettjeinek keletkezése előtt - Korzáti Erzsébet fia számára - Szabó Lőrinc prózában is összefoglalta szerelme történetét; a gyors kézzel papírra vetett (kiadatlan) emlékezés a hévízi hétvégét felhőtlen idillnek mutatja: „Tavaly ilyenkor, februárban, együtt fürödtünk a hévízi tó­ban. Három gyönyörű napunk volt." Erzsébet vendégeskedése a második hét végén, péntektől vasárnapig tartott. O is a penzióban lakott, Radich Márta emlékezése szerint a köl­tő melletti szobában. Lehet, hogy Szabó Lőrinc eredetileg Erzsébettel együtt akart hazautazni: az üdülés utolsó napja (vasárnap-hétfő) egy­beesett volna az Erzsébet utazásának napjával. Végül a költő a hosszab­bítás mellett döntött, feltehetően rendezni akarta magában és környe­zetében a látogatás okozta zavarokat, hiszen éppen 19-én, Erzsébet hé­vízi tartózkodása idején határozta cl véglegesen, hogy még egy hétig marad. így azután Erzsébet egyedül utazik vissza. Hazaérkezése után, „Bp. 1949 Ií. 21. hétfő l A 11." dátummal, „Szabó Lőrinc úrnak Szt. József panzió Hévíz Erzsébet kirnő út 5." címzéssel, valószí­nűleg a régi beidegzéshez híven feladóként a fiát jelölve meg - köszönő levelet küld vendéglátóinak. Jelenlegi ismeretcink szerint ez az egyet­len eredetiben fennmaradt kézírásos Korzáti-levél a költőhöz: Édes Lőrinc és Kálmán! Rendben megérkeztem, itthon nem volt semmi baj. Egész úton fájt a szívein, könnyes volt a szemem és magukra gondoltam. Azután bána­tomban megettem egy nagy bécsi szeletet, rá egy üveg sört, s így né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom