Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)
BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL
(*) Vásson y I hantin, ö volt jó hossza ideig ennek a városnak a hangja. Az az uj hang, amelyet a Nagykondák megnyitása előtt nem ismertek a lóvasúti tülköléstol is Idegeskedő, álmatag Pesten. Hang, amely riadozva csöngetett a kereszt utaknál, akárcsak a villamos, —» hang, amely dobolni, trombitálni mert olyankor is, amikor sehol nem volt népgyűlés a városban; — a Nagykörút, az uj világ tolongó, kövezetet rá/A ablak si vit ta tó, repesztő hangja, amely elöl füleiket Iwtapasztva menekednek régi városnegyedeikbe a régi idők emberei, akik még azt szokták meg, hogy vezéreik sekrestyés-léptekkel, fametszetekről való ábrándos pozitúrában mutatkozzanak. Ea a hang csúfolódott, nyelvet öltögeteit, Szent Antal-tüzet? piros orrot, meztelenséget küldött olyanokra is, akik olyan tekintéllyel sétáltak végig az Andráasy-uton, amilyen teklntőlyességgel csak a XIX, században tudtak járni az emberek* És ez a hang megy rohamra a pesti Városháza, a politika, a rendszer és mindenféle kamrákban őrzött jel.szavak ellen, amikor az igazságot, a pesti polgár boldogulását, rendet és esőndet követel a városban. Igen, éppen ez a fékjeit sokszor széttépő, rakétás, gúnyos, megvető, erőszakos hang követeli leginkább, hogy a polgárt békében hagyják. És ez a szatirikus, ostobaságokat üldöző hang csinál va la a pesti nyelvjárásban, a társalgási formában, a mindennapi dialektikában egy uj iskolát, nmei y merőben ellentéte az ancien regiemé finomkodó, diplomatikus szelîemkedésének, — ellenben tősiryőkerésen pesti, mint akár a fnrka Ingplasztrón, amelyet az Ingetlea szegény pesti Jataínernek keli viselnie a meztelen testén, mint akár a pesti berendezkedés, amelyet keserves^ részletletagadásra vásárolnak a házaspárok, a pesti bérház, a pesti villamos, a l*.«ti kávéház... Vázsonyi, még ha egyebet .sem tett volna életében: már e*ak azért is nevezetesség marad Pesten, mert olyan szólamokra, nyelvjárásokra, kifejezésekre, humorokra és ke^ervességekre tanította meg a főváros népét amilyent előtte nem produkált a pesti szeltem. Csak végig kell néznünk például ax irodalom utóbbi huszonöt esztendején. Hányszor juthat eszünkbe VÓ2$onyi egyéni szatuája, amikor az irók könyveit forgatja^! ., _. (Krúdy Gyula.) KRÚDY VÉGSŐ BÚCSÚJA VÁZSONYI VILMOSTÓL A »REGGEL« 1926. MÁJUS 31-1 SZÁMÁBAN