Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

(*) Vásson y I hantin, ö volt jó hossza ideig ennek a városnak a hangja. Az az uj hang, amelyet a Nagykondák megnyitása előtt nem ismertek a lóvasúti tülköléstol is Idegeskedő, álmatag Pesten. Hang, amely riadozva csönge­tett a kereszt utaknál, akárcsak a villamos, —» hang, amely dobolni, trombitálni mert olyan­kor is, amikor sehol nem volt népgyűlés a vá­rosban; — a Nagykörút, az uj világ tolongó, kövezetet rá/A ablak si vit ta tó, repesztő hangja, amely elöl füleiket Iwtapasztva menekednek régi városnegyedeikbe a régi idők emberei, akik még azt szokták meg, hogy vezéreik sek­restyés-léptekkel, fametszetekről való ábrándos pozitúrában mutatkozzanak. Ea a hang csú­folódott, nyelvet öltögeteit, Szent Antal-tüzet? piros orrot, meztelenséget küldött olyanokra is, akik olyan tekintéllyel sétáltak végig az Andráasy-uton, amilyen teklntőlyességgel csak a XIX, században tudtak járni az emberek* És ez a hang megy rohamra a pesti Városháza, a politika, a rendszer és mindenféle kamrák­ban őrzött jel.szavak ellen, amikor az igazsá­got, a pesti polgár boldogulását, rendet és esőn­det követel a városban. Igen, éppen ez a fék­jeit sokszor széttépő, rakétás, gúnyos, megvető, erőszakos hang követeli leginkább, hogy a polgárt békében hagyják. És ez a szatirikus, ostobaságokat üldöző hang csinál va la a pesti nyelvjárásban, a társalgási formában, a mindennapi dialektikában egy uj iskolát, nmei y merőben ellentéte az ancien regiemé finomkodó, diplomatikus szelîemkedésének, — ellenben tősiryőkerésen pesti, mint akár a fnrka Ingplasztrón, amelyet az Ingetlea sze­gény pesti Jataínernek keli viselnie a meztelen testén, mint akár a pesti berendezkedés, ame­lyet keserves^ részletletagadásra vásárolnak a házaspárok, a pesti bérház, a pesti villamos, a l*.«ti kávéház... Vázsonyi, még ha egyebet .sem tett volna életében: már e*ak azért is ne­vezetesség marad Pesten, mert olyan szóla­mokra, nyelvjárásokra, kifejezésekre, humo­rokra és ke^ervességekre tanította meg a fő­város népét amilyent előtte nem produkált a pesti szeltem. Csak végig kell néznünk pél­dául ax irodalom utóbbi huszonöt esztendején. Hányszor juthat eszünkbe VÓ2$onyi egyéni szatuája, amikor az irók könyveit forgat­ja^! ., _. (Krúdy Gyula.) KRÚDY VÉGSŐ BÚ­CSÚJA VÁZSONYI VILMOSTÓL A »REG­GEL« 1926. MÁJUS 31-1 SZÁMÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom