Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

Demokrata Polgári Párt néven alkalmazkodó - „polgári demokráciából" régen kiábrándult. Aligha hitt a hetilap T926. január 8-án megjelent programnyilatkozatában, amely Vázsonyi 1917-es, városházi nagy szónoki-politikai sikerére emlékezve így próbálja összetrombitálni a polgári demokraták szétzüllött táborát: ,,A Polgár - A demokrata-liberális polgárság lapja ... Új szerkesztésben, új formában, de régi programjával jelenik meg mától kezdve ... A régi és az új formátumú lapnak hatalmas szimbolikus kapcsolata Vázsonyi Vilmos nevében fejeződik ki.. . Jogos büszkeséggel mondhatjuk, hogy A Polgár szava vezette rohamra Budapest demokratikus polgárait a városházi reakció ellen a nagy választási hadjáratban ... Uj formájában régi eszmékért harcol A Polgár: a nemzeti demokráciának és a magyar igazságnak harcát folytatja ezután is." Amikor így a régi dicsőségre kell hivatkozni, nyilvánvalóan baj van a közelmúlttal; a terézvárosi kispolgár aligha felejtette el, hogy a soraiból kikerült, a század elején országos hírnévre szert tett, nagy tehetségű ellenzéki politikus, Vázsonyi, épp az említett városházi sikere évében, 1917-ben elárulta saját programját, otthagyta a Károlyi vezette Választójogi Blokkot, belépett a kormányba, és igazságügy-miniszterként nem megvalósítani, inkább elodázni segített a demokratikus reformokat. így nyerte el az 1889-cs véderővita Bécs ellen szónokló diákpolitikusa, az 1905-ös ellenzéki koalíció vezérlő bizottságának tagja, az általános választójog és számos, a kisemberek érdekeit védő szociális meg adóreform szószólója a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. Az udvari kitüntetés azonban különösen a forradalmi fellendülés hónapjaiban aligha kápráztatta el a terézvárosi választókat. Amint valószínűleg az is hidegen hagyta őket, hogy képviselőjük, aki a forradalom elől Svájcba emigrált és a fehérterror idején tért haza, a királykérdésben legitimista álláspontot foglalt el. Elete utolsó hónapjaiban azonban úgy látszott újra megtalálja régi hangját: erőteljes fellépése a Bethlen-kormány ellen az 1925-T926-0S frankhamisítási ügyben visszaszerezte népszerűsége egy részét - ez előzte meg a lap újraindítását és Krúdy cikksorozatát. A régi hangra, Vázsonyi „rakétás, gúnyos, megvető" hangjára emlékezik Krúdy 1926. május 31-én, A Reggel hasábjain a Vázsonyi halálára írott nekrológjában. Krúdy természetesen jól ismerte Vázsonyi egész pályáját. Már 1917ben Vázsonyi legnagyobb sikerei - és a legnagyobb pálfordulása -