Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[VI] PÉLDÁZAT A TERÉZVÁROSI HITRŐL

SZENT TERÉZIA UTCÁI/ÍRTA KRÚDY GYULA [ VI ] Példázat a terézvárosi hitről Igaz, hogy Terézia városnegyedében körülbelül a Király utca (annak is csak a páros számú oldala) az egyetlen, amely kanyarog, mint valamely női hajtincs, nem látni az utca elejéről még csak az utca derekáig sem, a legjobb barátok nem beszélhettek át egymáshoz boltjaikból, éppen az utca kanyarulata miatt. A híres tajtékpipametsző például meg az utca közepéről sem láthatta Weisz Antal nevezetes sörházát, ahol valamikor svecháti sört mértek, amelyet az öreg Dreher úr csak kedvenc bécsi vendéglőseinek engedélyezett. (Ezt a Veiszot mindenki zsidónak tartotta a Király utcában, pedig, mint elhalálozásakor kiderült: rendes sváb volt a bormérő, aki a mimikri-rendszer alapján harminc esztendeig szerepelt a hitsorsosok között. Igaz, hogy zsidó hitközségi adót nem fizetett, mint ugyanabban az időben a keresztény Tctétlcni Ármin doktor.) De azért kanyarognak, legalábbis a sors útvesztőiben azok a Teréz negyedbeli utcák is, amelyeket az Andrássy út mintájára nyílegyenesre építettek. Az ember, aki naponta végigbandukolt egy életen át például a lármás Teréz körúton, aki naponta megijedt az özvegy Konti Józscfné nagytrafikját őrző bulldogtól, aki mindennap találkozhatott a Terézváros Cyranójával, amint ügyvédi irodájából gyalogszerrel a Dunapart felé, a Házba baktatott (nem is történt ellene akkoriban semmiféle merénylet, csak mióta automobilon jár, nem biztonságos a napi járás-kelése), aki mindennap látta újra éledni, újra nyüzsögni, életre kelni és frissen megindulni a régebben szokásos jókedvvel a terézvárosi utcákat: az tudhatja megmondani, hogy még a vízmérővel kiegyenesített utcák is mily nagy kanyarulatokat végeztek attól az időponttól kezdve, mióta történetünket megkezdtük. Harminc év nagy idő egy városnegyed életében is, habár a házakat nem harminc esztendő tartamára építik, az újonnan nyitó boltosok se akarnak bezárni legalábbis száz esztendeig, a kávéházak legalábbis olyan nagy szakállt akarnak ereszteni, mint az Abbázia, de még az utcai kereskedő se gondolja, hogy harminc év előtt felcserélné helyét, legfeljebb annyiban változik helyzete, hogy télen friss gyümölcs helyett sült tököt vagy gesztenyét árul. És mégis nagyot kanyarodtak