Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)
[IV] A TERÉZVÁROSI BÚCSÚ
SZENT TERÉZIA UCCÁI/ÍRTA KRÚDY GYULA [IV] A terézvárosi búcsú A terézvárosi búcsú mindig nevezetessége szokott lenni Pestnek, ama szép koraőszi napon. Bcliczay, a gyertyaöntő nagyobb ládákkal vonul fel a nagymező-utcában emelt sátrához, mint akár más Mária-búcsúkhoz. Miszen estére éjfélig gyertyát égetnek minden sátorban, a mézeskalácsosok, a késesek, a gyümölcsösök, a zsákba-macskások, a bazárosok. A régi boldog városligeti hangulat költözik a templom elé a hántásokkal, akik ilyenkor mutatják meg a város szívében, hogy egyszerű hintázással is milyen kunsztokat lehet elérni. Nagy sokadalom szokott botorkázni a sátorok kifeszített kötelei között; természetesen itt van a Terézváros minden szép leánya is;-aki Tcréz-búcsúkor meg nem szerelmesedett valaha Pesten, az nem is érdemli meg, hogy fiatalembernek nevezzék. Nos, hát egy terézvárosi búcsún tűzte [ki] Kardhordó Árpád, állatszclídítő és kortes először azt a háromszínű zászlót, amely mindig követválasztást jelentett. A zászló fehérjébe feketével az volt írva: Éljen dr. Vázsonyi Vilmos. Hajói emlékszem, Beliczay gyertyaöntő sátránál történt ez az esemény, aki maga nem is volt valódi terézvárosi ember, hanem nagy Morzsányi hívő a szomszédos Erzsébetvárosban. Talán épen ezért nem sokat törődött Bcliczay uram azzal, hogy kit éltet Kardhordó a Terézvárosban. Akkoriban még olyan messzire estek egymástól lelki kapcsolatban a pesti kerületek, mint a különböző tengeri szigetek. Kardhordó tehát nyugodtan egymás hátára pakkolhatott néhány üres ládát, amelyből a szép est reményében a gyertyát már eladták. A közelben eszeveszetten csengettek a hintások, mintha ez volna az utolsó búcsú a fővárosban. Recsegtek a papírtrombiták, mintha ezzel a zenével akarnák megvigasztalni a sátrak körül ődöngő pénztelen polgárokat. Nagyokat visítottak a fütyülök, szokatlanul szóltak a kercpelők, peregtek a dobok és váltakoztak a szájharmonikák. Viháncoltak a nők, ahogyan csak terézvárosi búcsúkon szokás, amikor régen fojtogatott kedveket hoznak magukkal a gázlámpásos mellékutcákból, ahol az unalom és egykedvűség ásít. A tömegben lejtettek a gavallérok, akik most már nem lorgnet-en szokták vizsgálni a népies összejöveteleket, 2i S
