Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[III] ARANYTÜKRÖS KÁVÉHÁZBAN

SZENT TERÉZIA UCCÁI / ÍRTA KRÚDY GYULA [III] Aranytükrös kávéházban A kenyérsütők, akik mindig nagyon szerettek a közéleti dolgokkal foglalkozni, a Terézvárosban sem fogták be a szájukat: az öreg Glasner, akinek kalácsos, jószagú boltja a legnagyobb volt a terézvárosi pékboltok között elégedetlenül sétált el az Andrássy-úti Radoczakaszinóból jövet az Abbázia-kávéház ablakai alatt. - Már megint ez a Vázsonyi tartja szóval a polgárokat, - dörmögte magában az öreg pék, aki jó kereskedő módjára persze a szabadelvű eszmékkel szeretett barátkozni. Kiülő, bikaszemcit ugyancsak haragosan szegezte az Abbázia felé Bessenyei, az Andrássy-úti hentesmester, akinek abban a házban volt a boltja, amelyben a Radocza-kaszinó tanyázott. - Egyebet se tudnak ezek a fiatalügy védek, mint a prágai sonka árára panaszkodni. Ebből áll az egész politikájuk. Hát ne egyenek prágai sonkát, - vélekedett üzletzárás után [a] csemegés, akit különben is könnyen ki lehetett hozni a sodrából, ha vevői alkudozni kezdtek. De kíváncsiságból bepillantott a kávéház ablakán az öreg Brauch, a nagymező-utcai hentes, pedig ő épen azzal szerzett magának publikumot, hogy mindent olcsóbban adott, mint más húsvágó. Ám ő is a fejét csóválgatta, amikor a kávéházban ama Cyranó-orrú fiatal ügyvédet látta, aki ifjonti hevességében az asztalt verdeste. - Megint fel fog menni a disznó ára! - gondolta magában Brauch úr. Hát valóban különös világ mutatkozott ebben a kávéházban : de csak a kávéháznak abban a részében, amely ablakaival a Tcréz-körút felé nyílott. Igen, csak a nagykörútra nyíltak az ablakok, amely körútnak a lakói még mindig szokatlan érzések között fordultak be az Andrássyútra, aminthogy ebben a korban meg bőven volt olyan polgár és a polgárné Pesten, aki röstelkedett volna a maga egyszerűségében a váciutcán vagy a koronaherceg-utcán végigmenni. Ilyenformán az Andrássy-útat is csak nehezen szokták meg a régebbi pestiek, - szemfényvesztés ami itt van, maradjunk csak a Körúton. Még az se tette pátriárkálissá az Andrássy-utat, hogy az Abbázia sarokablakából R. Eötvös Károly fekete selyem-sapkáját vagy göndör báránybőr-süvegét lehe-