Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[III] ARANYTÜKRÖS KÁVÉHÁZBAN

AZ ABBÁZIA KÁVÉHÁZ AZ OKTOGONON tett szemügyrevenni. Itt ült trafikra festett, csibukozó török példájára a „vajda". Olykor savanyú bort ivott csevicés, zöld üvegből, különösen olyankor, ha vidéki vendége kedvéért tovább maradt el a prófétautcából. - De a kávéház terézkörúti részében nyoma sincs eme táblabírói flegmának, céhmesteres gőgölésnek, vidékies kaszinók anekdotázásának. Ott úgy tombol, ágaskodik, türelmetlenkedik az élet, mintha tegnap kezdődött volna; mintha tegnap érkezett volna a regényből való fiatalember a Keleti pályaudvarra és a flaszterre toppantva, azt mondja magában: „Ezt a várost meghódítom!" - Fiatalügyvédek itt próbálgatják ki, hogy elég szúrós-c az új szemüvegük tekintete, valamint itt tálalják fel azokat a bölcsességeket, történelmeket, tudományokat, amelyeket könyvekből, folyóiratokból magukba szedtek. Itt kiáltozzák a frakkjában szálldosó pincér után a francia és az angol újságok címeit, - természetesen ügyelve arra, hogy mondanivalójukba némi elmésséget is keverjenek: így, gyakran szólítják a pincért pinccllérnek, pincnöknek, pincőrnek, amint ez már a századcleji tréfás