Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[I] LEVÉL A POLGÁR SZERKESZTŐJÉHEZ

SZENT TERÉZIA UTCÁI/ÍRTA KRÚDY GYULA [I] levél A Polgár szerkesztőjéhez Szent Terézia tornyán, a körben futó erkelyen akkoriban még nem csak a harangozó-fiúk mutatkoztak, hanem felmászott oda a pesti polgár is ha kedvérc körülnézni akart kedves városnegyedében. A toronyerkélyről kedvérc gyönyörködhetett a Sugár-útból nem régen átvedlett Andrássy-útban, amely akkoriban kezdett a legkedvesebb lenni a főváros valamennyi utcakölyke között, büszkék is voltak reá a szülők ! A toronyból elnézegethette a polgár a gyönyörűen ívelődő Nagykörutat, amely azonban még nem mindenhol volt kiépítve, - fölszintes házak, falusi szekereknek való szalmás állások, vidékies csárdák mutatkoznak arrafelé, amerre a pesti nagykörútnak a budaijvai] kellene kezet fogni. (Azt hiszem, ez a baráti kézszorítás még ma sem történt meg eredménycsen, a budaiak egy kicsit mindig lenézik a pestieket.) De láthatta a polgár büszkeségét: a város határában panorámásan kéklő, hívogatóan zöldelő városerdőt, amelyhez olyan fasor vezetett a Király-utcából, amilyen fasor tán Parisban sincs. Es a Lövöldetér valóban úgy mosolygott a messziségben, mint valamely párizsi pasztell-kép. A polgár belső megelégedettséggel hagyhatta el tornyát: innen a magasból nézve: minden rendben látszott lenni a városban, a háztetők mindenfelé barátságosan füstölögtek, mielőtt a harangozó belefogott volna déli munkájába, megelégedettnek látszó emberek mendegéltek az utcákon, még késő őszidőben is ifjonti illata volt az egész városnak. Nem csoda, hogy a polgár egy-egy toronyvizit után nagyobb önérzettel emelte fel a fejét úgy a családi körben, mint a szokott asztaltársaságánál. Szép, ifjú hajadon volt Pest, akinek apaságához köze volt minden polgárnak, aki hosszabb vagy rövidebb időt lakott a városban. Igaz, hogy a polgár maga még nagyon hasonlított ahoz az örökké élő figurához, amelyet nagyon olvasott regényeiben a százkezű Honoré Balsac rajzolta polgárhoz. A pesti polgár épen úgy elkényelmesedett, clzsírosodott a maga változatlanul nyugodt életében, mint akár a francia polgár. Ennek megbízható frankja biztosította messzi élet perspektíváit, míg a pesti polgár még mindig abban a becsületes forintban