Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[I] LEVÉL A POLGÁR SZERKESZTŐJÉHEZ

számolgatta vagyonát, életjáradékát, hátralévő boldog öregségét, mi­kor már a kereskedők és más modern emberek régen koronában kal­kuláltak a városban. Ha a pesti polgár nem is engedhette magának azt a luxust, mint a Balsac korabeli polgár, hogy negyvenedik életévén túl már pihen­getni kezdett a munkájában, amelyet aztán ötvenedik évével végleg befejezettnek tekintett: - a pesti polgár sem dolgozta magát agyon, amikor már fáradozni kezdett. Utóvégre Ferenc József uralkodott az országban, minden polgár megreszkírozhatta, hogy hosszadalma­sabban üldögéljen a maga sétaterein, az Andrássy-út padjain, a kényel­metlen bőrszíjj helyett lötyögős nadrágtartót viseljen, déli harang­szóra megebédeljen és ideje jöttével bizonyos hasat nevelgcsscn. Nem olyan szép domború hasat ugyan, mint az egyházi férfiak szoktak; olyan hegyes, öklelő hasat sem, amilyent a stréber fiskálisok ápolnak; hanem csak szolid, polgári hasat. így történt aztán, hogy mikor a pol­gár feleségét Mehádiára vagy Franzensbadba küldték a régi jó házi­orvosok' a polgár is elérkezettnek látta az időt, hogy ellátogasson azok­ra a csehországi fürdőkre, ahonnan a gyomor új életkedvvel szokott visszatérni. Mondom, Ferenc József uralkodott az országban, a kamatos-kama­tok növekedéseikkel nyugodt éjszakákat szereztek a polgárnak, az üzletben is legfeljebb annyi változás szokott történni, hogy új segédet kellett fogadni, mert a régi önállósította magát, a nyugdíjasok egy percig sem szolgáltak tovább, mint az szükséges volt, az életjáradék akkoris biztos volt, ha nem Rothschild garantírozta, a polgár biztosan tudta, hogy mennyi adót kell fizetnie, mennyibe kerül egy új nadrág, mennyit fog megtakarítani a hónap végere és mit csinál majd megtaka­rított pénzével. Tclett még arra is, hogy a temetőbe költözött elődei­nek szép síremléket, a haza nagyjainak szobrot emeljen. És ebben az időben, mikor még a Nagykörúton utána mutogattak annak az embernek, akinek tizezerforintja volt; szelíd irigykedés vagy pedig óvatos jóslat kisérte azokat, akik fiákeren vitették magukat a koronaherceg feleségéről nevezett útra; pesti háziúr vagy fővárosi bizottságitag volt legszebb álmában a polgár; a nyugdíjasok jártak a legbüszkébben az utcákon, mert őket eltartja a kormány vagy a vá­ros akármeddig élnek; a polgári igénytelenségben jelentős volt az a nap, amikor a polgár a feleségével, gyerekével sétálni ment, színhá­zat látogathatott vagy vendéglőben vacsorázhatott a házi költségvetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom