Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

A GÓLYA ÁRUHÁZ A KIRÁLY UTCA ÉS A NAGYMEZŐ UTCA SARKÁN a negyed kisvilágát. Majd a terézvárosi polgárra fordítja a „kamerát", s fölteszi a kérdést: milyen volt akkoriban - negyedszázada - a pesti polgár? És máris felhangzik a jellegzetes arietta, az idill zengő, játékos dicsérete, kicirkalmazott és észrevétlenül versbe - középkoriasan megrímelt prózába - hajló mondatokban: „Utóvégre Ferenc József uralkodott az országban, minden polgár megreszkírozhatta, hogy hosszadalmasabban üldögéljen a maga sétaterein, az Andrássy-út padjain, a kényelmetlen bőrszíjj helyett lötyögős nadrágtartót viseljen, déli harangszóra megebédeljen és ideje jöttével bizonyos hasat nevclgessen." A terézvárosi polgár környezeteként megjelenik Krúdy Terézvárosa, a reális és mégis valóságfeletti táj - pedig itt, a publicista Krúdy emlékidéző szövegében minden utalás, minden név valóságos, ellenőrizhető, akár okmányszerűen is (kivéve az egy beszélő nevet, a Kardhordó Árpádét). De talán éppen ez a konkrétság vonja az irrealitás fátyolfelhőit az ismerős városképre; az, hogy Krúdy köztudottnak