Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[IV] A TERÉZVÁROSI BÚCSÚ

akarná. Éljen dr. Vázsonyi Vilmos, mondta a zászló a nevctgélőknck, az alkudozóknak, a hosszú nagymező-utca hömpölygőinek, a látványosságok fáradtainak, a mézeskalácsot majszoló nőknek, a libapecsenyeárusok sátrai körül orrontó kibiceknek, valamint azoknak is, akik megengedhették maguknak, hogy az érsek-utcában felállított dcszkadutyánban ízlésüknek megfelelő lacipecsenye-darabot méressenek a váratlanul előkerült kenyeresasszonytól vett cipójukra. . . .Emlékeztek erre a hűvös, borús, jólsepert érsek-utcára, ahol az ember a saját lépteinek a visszhangját hallgatva: nem gondolhatott másra, mint arra, hogy a sánta sekrestyés jön utána, akinek azért kellett az érsek-utca flaszteréin sétálgatni, hogy a plébános úr új cipőjét kitágítsa. De gondolhatta a lépések visszhangjára azt is, hogy a Káplán úr épen most lépett ki a parochia ajtaján és a harangozó kíséretében C+M-f-B betűket megy felíratni az ajtó szemöldökfájára azokba a katolikus házakba, ahová Háromkirályok napján meghívták. A világért se higyjük, hogy a reverendában siető léptek talán egy haldoklóhoz igyekeznek, aki nem tud addig mégha lni, amíg meg nem gyónta hová dugta a takarékpénztári könyvet. Nem, ne haljon meg senki Szent Teréz utcáiban, a polgár csak hordja a Takarékba a pénzecskéjét, az ismerős, öreg bankpénztárosok úgy sem fizetnek másnak, mint a polgár hozzátartozóinak. - Mindig szerettem a tiszta, kellemetes érsek-utcában járkálni, mert higgadt gondolatai támadtak itt az embernek, még a kisbabákról is, akiket keresztmamák és bábák felügyelete alatt keresztelőre visznek a sekrestyébe. Hát ebben a kolostoriasan hűtött utcában kerekedett egyszer olyan nagy ribillió, amely felülmúlt minden eddigi terézvárosi búcsút. Ebben az utcában, ahol addig az ember csak a saját lépteiben gyönyörködhetett: deszkapalánkot vontak, mint valami nagyvásáron, ahol a teheneket és bikákat elkülönözik egymástól. A palánkon innen, a nagymező utca felé tolongtak azok, akik ama nagy orrú fiskálist akarták követnek Szent Terézia fertályában, a másik oldalon pedig amazok, akik a városrész régi képviselőjéhez ragaszkodtak, ama Radocza Jánoshoz, aki a homlokán kezdett kopaszodni, ugyanezért hajzata úgy emelkedett, mint a drótsövény. Az érsekutcai iskola volt a választás helységének kijelölve, ahol egymástól elkülönítve megjelentek a háziurak, akikkel nem mertek volna lakóik találkozni, a nagykereskedők, akik a kiskereskedőknek hitelt nyitottak és már régen fenyegetőznek a kredit megszűntetésével, a tekintélyes polgárok, akik-