Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[IV] A TERÉZVÁROSI BÚCSÚ

A GYÁR UTCÁBAN MÁR VILLAMOS JÁR. nck mindenki köszöni szokott az új-utcától kezdve a DcssewfFyutcáig. . . De a palánkon innen, ahol Szent Terézia templomán a kétembernyi arkangyalok, szentek és más túlvilági potentátok is vigyáznak a keresztet vető szegényemberekre : ott voltak mindazok : akik, ha sóhajtanak, valóban szívük közepéből fakad a sóhaj ; akik, ha gondtól csüggesztik le a fejüket, nem mindig azért teszik, hogy az adókivető bizottságot megtévesszék; akik, ha ünnepnapokon mosolyognak, ezt a mosolyt hetekre megbánják, mert miért szabad jókedvűnek lenni egy embernek, akinek semmije sincs, csak nagyszámú családja? Eljöttek az Aréna-útról a kis suszterek, akik már minden különösebb reménykedés nélkül verték a talpakba a faszögeket, a bajnok-utcából a fűszeresek, akik mindig megkeserülik, ha clköltözködik egy régi lakó az utcából, a felső erdősorból a mosodások, akik nem érnek rá tiszta inget váltani, a gömb-utcából a kis-szabók, akik már lemondtak arról, hogy drótkerítéseket állítsanak a városban, ahol a gyermekek 3 1