Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[III] ARANYTÜKRÖS KÁVÉHÁZBAN

zett anyagi viszonyok között éldegélő öreg polgárok aggodalmas fejcsóválással nézegetnek a kávéház ablakán át, - de antul inkább bizakodnak benne azok a kiskereskedők, akik a mellékutcákban a boltajtó két csengetése között csak nagyjában futhatják át újságjukat; a fás- és szénpincék előtt, a fakötegeken üldögélő boltosok, akik meg vannak győződve keserűségükben, hogy már soha sem lesz becsületes tél a világon ; a suszterek, akik minden kezükbe kerülő cipőt megtalpalni is akarnak; az utcai gyümölcsárusok, akik már csak azért is szeretik az utcai felvonulásokat, mert több szilvát adnak el; és mindazok a kislakok, akik végtől-végig a Terézvároson lehetőleg még kapuzárás előtt osonnak haza, mert félnek a házmestertől, aki majd átadja a háziúr goromba üzenetét. . . Ezek a névtelen kisemberek, akikre jóformán senkinek se volt soha szüksége a városban, legfeljebb minden tizedik újévkor a népszámlálási biztosnak: ezek kezdenek emlegetni magukban reménykedve egy nevet, - a Vázsonyiét. Öt emlegeti Strasszcr, a részletes, aki azzal állít be vevőihez, hogy úgy is magyarok vagyunk, szavazzunk hát Vázsonyira; Horváth, a sajt-ügynök, aki nyáridőben nem megy végig a királyutcán, mert amúgy is olyan sajtszaga van az utcának mintha minden kereskedő évekre el volna látva sajttal ; Bauer bácsi, az óbudai végrehajtó, aki azzal vigasztalja nehéz munkájában kuncsaftjait, hogy ha a demokratikus eszmék győznek, akkor a végrehajtási törvényen is enyhíteni fognak... az esernyőjavítók, akiket soha sem látni máskor a városban, csak olyankor, mikor az eső esik és már amúgy is megázott mindenki.. . azok a kis szabók, akik reggeltől-estig reménytelenül foltozzák a nadrágokat, mert azután is újra kiszakadnak azok. . . a kávémérések tulajdonosai, akik ráérő idejüknél fogva mindennap kiolvassák a maguk újságját. . . a kéményseprők, akikkel még maga Táncsics Mihály, az első magyar demokrata sem fogott kezet. Hát ezek a kisemberek kezdik Szent Terézia utcáiban leghamarább megtanulni a Vázsonyi nevét, és a névtulajdonost hében-korban megnézegetik a kávéházi ablakon át. Igen, ott van, ott ül, polgártársai ellenőrizhetik. Már mondtuk, hogy olyan mozgékony, nagy orra van, mint Cyranonak Pcthes úr ábrázolásában, de ezenkívül külsejében semmi sem emlékeztet valamely kalandfi, gaszkonyi legényre. Szakálla sincs, mint Martinovics apát óta megszoktuk az összeesküvőket, - ha jól emlékszem, fiatalkorában oldalszakállt, úgynevezett pakonbartot viselt, mint azok a jogászgyerekek, akik majd aljegyzők vagy