Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[III] ARANYTÜKRÖS KÁVÉHÁZBAN

szolgabírák lesznek. A modorában is inkább rátarti volt a későbbi demokrata pápa, nem fogott kezet a komfcrtáblissal, amikor fuvarját kifizette, mint más népszerűségre pályázók teszik ebben a korban. Leginkább fölényes, groteszk, ciankálisan elmés volt a maga társaságában, - szeretett egy vagy két szóban megjelölni eseményeket és embereket, mert bölcs ember módjára tudta, hogy a legszebb szónoklatokat elfelejtik, ha azok hosszúra nyúlnak. Nem vetette meg az utcagyerekcsúfolódást, de máskor meg olyan messzi horizontokra pillantott, mint egy keleti bölcsész. Figurájában mint Bródy Sándor mondaná, ama kövéredő emberekhez hasonlított, akik már csak azért is örökké nyugtalanok, mert az elhízástól félnek. Holott még javában nyulánkodott, csak épen az orra miatt látszott sokkal komolyabb, meglettcbb embernek, mint a vele egyivásúak. Ült a kávéházban és gyilkos szatírát mondott mindazokról, akik nem voltak hívei vagy ellenfelei voltak. Ez az ember vagy nagyon sok ellenséget, vagy nagyon sok barátot fog szerezni magának. Csak a Radocza-kaszinóban legyintettek nagy magabiztukban : - Ebben a kerületben nem sokat számítanak a szatócsok. A háziuraké itt a szó.