Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége

sorra üdvözlik Kossuth nyilatkozatát és a hazai pártvezéreket. A két pártlap cikkírói ekkor még reménykednek, hogy a 48-as töredék megfogadja Kossuth intését, és sietve csatlakozik a Függetlenségi Párthoz. Szeptember második felében írott cikkeik azonban már a csalódásnak adnak hangot: bár a két párt között nincs lényeges elvi különbség, Kossuth levele mégsem tudja a 48-asokat egyesülésre késztetni. Irányiék lapja, a Magyar Újság szeptember 5-én közli a levelet, minden kommentár nélkül, a függetlenségiek szerint ,,rideg-hidegen". S amikor ezért, valamint a párthoz való csatlakozás késése miatt a függetlenségi lapok támadják a 48-asokat és a Magyar Ujság-ot, Szederkényi Nándor képviselő, felelős szerkesztő, szeptember 20-án öntudatosan válaszol: Kossuth augusztus 25-i levele megjelöli az ellenzék programját és az ellenzék összefogását hirdeti; ennek megfelelően ne támadják a szövetséges 48-as Pártot és lapját; a pártnak is megvan a maga határozott programja, és egyelőre nem kér bebocsáttatást a Függetlenségi Pártba. A jobboldal, mindenekelőtt a kormánypárti Pesti Napló durva hangnemben utasítja el Kossuth levelét és programját. A kiegyezéses rendszer eredményeit sorakoztatja fel Kossuth megállapításai ellenében, s „lejárt államférfi"-nak nevezi őt. A balközép lapjai különösen sokat foglalkoznak Kossuth levelével. Csernátony Lajos Ellenőr-jében - e napilap képviseli Tisza Kálmán vonalát - Verhovay Gyula leszögezi: a balközép nem foghat össze a szélsőséges függetlenségiekkel, de egy-egy politikai kérdésben, parlamenti vitában elképzelhető az egyetértés. Jókai lapja, A Hon magának Jókainak a bevezető cikkével közli Kossuth levelét, még szeptember 4-i esti kiadásában. Részletesebben a szeptember 5-i reggeli kiadás Kossuth leveléről című, (V) jelű vezércikke fejti ki Jókaiék álláspontját a levélben foglaltakról. Eszerint: tudomásul veszik, hogy Kossuth a Függetlenségi Párt mellett emelt szót, bár nem örülnek neki: ,,Ahoz, a mit Kossuth arra nézve mond, hogy ő a függetlenségi párthoz áll legközelebb : szó egyáltalán nem fér. E pártot az ő akarata teremtette, bizonyos volt tehát, hogy ahoz tartozik, a menynyire az ő - nemes nyíltsággal jelzett - sajátos álláspontja mellett magyarországi parlamentáris párthoz tartozhatik. Itt tényt rcgistrál Kossuth, melyet lehet sajnálni (azon szempontból, hogy Kossuth nevével, mely eddig nem volt kizárólagos sajátja egy pártnak sem, most ki tudja, minő