Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)
KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége
izgatást kezdhet a függetlenségi párt), s mely fölött lehet örvendeni a pártállások cs szimpathiák különfélesége szerint." Teljesen egyetértenek Kossuthtal abban, hogy a függetlenség és a nemzeti önállóság jegyében kell találkoznia az ellenzéknek, ám a Függetlenségi Párt nem lehet c tömörülés magva: vakmerő, átgondolatlan, illuzórikus az álláspontja, Kossuth teljes függetlenségi programját sohasem fogja, mert nem tudja és nem is akarja megvalósítani. E párt forradalmi célt tűzött ki, mely az alsó néposztályok és a nemzetiségek között veszélyes felforgatás, könnyelmű rombolás forrása lehet. Pedig tanulhatnának Kossuthtól, hogyan kell elhallgatni a túlzottan radikális álláspontot - s elállhatnának értelmetlen és kivihetetlen függetlenségi programjuktól. A balközcp alkotmányos ellenzék, amely abból indul ki, hogy a közös ügyes alap jó, bevált, egyes kinövései, elemei következményei azonban súlyosak; ezeket, s nem magát az alapot kell megváltoztatni. A balközép az evolúciós haladás híve, mindenféle forradalmi megoldás ellensége. Ok tisztelik Kossuthot és méltányolják nagy hazafiúi érdemeit; örömmel látják, hogy Kossuth is számít rájuk a kormány elleni harcban, s Tiszáról elismeréssel ír. Kossuth talán nem is gondolja, hogy milyen közel áll a balközéphez, melynek fő célja: Magyarország önállóságának előbbre vitele. Kossuthnak tehát a balközépre, az ellenzék c fő erejére kellene támaszkodnia. - A balközép se hideg, se meleg reflexióit, politikai kötéltáncos-mutatványait Tiszáék ismertetett stratégiája és taktikája magyarázza. A párt még ellenzéki, de már készül a Deák-párttal kötendő szövetségre, a kormány átvételérc. Még nem utasíthatja el Kossuthot, sőt a tömegei előtt még kacérkodik a Kossuthtal való összefogás lehetőségével is. Magatartásával ellenzékiségét tanúsítja, ijesztgeti kiszemelt, de húzódozó „mátkáját", a Deák-pártot, és egyúttal igyekszik kompromittálni a valódi ellenfeleket, a függetlenségieket, megpróbálja elválasztani őket Kossuthtól. A 48-as parttöredék az 1873-74. évi ellenzéki pártharcok során alulmaradt - főképpen azért, mert Kossuth a függetlenségieket támogatta. Irányiék természetesen nem nyugodnak bele a vereségbe, és 1874 tavasza óta mindent elkövetnek azért, hogy helyreállítsák Kossuthtal a megromlott politikai kapcsolatot, megmagyarázzák neki eljárásuk indítékait és végre meggyőzzék álláspontjuk helyességéről. A nehéz, de elkcrülhetet-