Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)

mindig hűséges Ady szemrebbenés nélkül bontja fel rövid és épp az „úriság" szokásai szerint még, ahogy akkor mondták, hivatalosnak sem tekinthető eljegyzését, ha érzelmei valóban megváltoztak volna. Az pedig több mint természetes, hogy erősen töprengett, sőt vívódott. Még a nálánál kevésbé szabados életű férfiak között is jócskán akadnak, akik bármennyire szerelmesek, mégis habozva teszik fel maguknak a kérdést, vajon okosan csclckszenek-e, amikor megházasodnak? Tudjuk, már az Ifjú karok kikötőjében idején is öregedési komplexusok gyötörték, s nemegyszer kérdezte magától, vajon le tud-e kötni egy nálánál sokkal fiatalabb leányt? Nem csoda tehát, hogy barátaitól kért szorongásait feloldó tanácsot. Június 18-án Zsukának írja az alábbi sorokat: ... és 16 1J2 év különbség van közöttünk. Elhihetem, ha azt csküszi, mindig-mindig és jajgatva, hogy szeret? Szerethet engem egy húszéves leány? (bevallom, hogy hitem szerint szerethet.) Esetleg szöktetnem kell s büszke fejemet bármely járomba, mely tőle jön, be-lehajtani. Különös, pompás lyány s mégis tanácsolj nekem, mit tegyek? 1914. július 5-én pedig Hatvány Lajoshoz fordul: Nevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultán szeretek egy alig húszéves kislyányt. Ugy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi. A leány - csodálkozz - nem zsidó, de nagyon előkelő, erdélyi félmágnás. Azonban benne minden, ami engem végzetesen Sem jajtájához kapcsolt. Jókai-regény - nagy bosszúságomra - romantika, zsarnokatya, intrikák, stb. Esetleg szökés s a jó ég tudja mi, ha netalán a kislyánynak már ól-holnapra meg nem jön az esze, vagy az apja váratlanul, lehütően hozzám nem adja. Gondoltam: tanácsot kérek, de te olyan szertelen, bolond szerelmi életet éltél, hogy legrosszabb esetben is - megnyugtatnál. Elvégre az ilyen törtémiivalók megérdemlik, hogy megtörténjenek, spassepartout-juk van a holnapnál. Egyébként szerelmemnek s Érmindszenten élek hetek óta, néha-néha elszaladok Erdélybe... Hatvány Lajos válaszában azt ajánlja: „Uccu neki... rajta. Az élet annyit ér, amennyi az élmény..." O, aki később Ady szerelmeiről a modern pszichológiában jártas lélekbúvár hozzáértésével beszél majd, úgy látszik, jól megértette-megérezte, miről van szó. Mert bár-