Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)
19 13 tavaszán néhány hónapig a Graz melletti Maria-Grünbcn, egy idegszanatóriumban kezeltette leromlott szervezetét. Ott ismerkedett meg a poétás lelkű, verseket is, mégpedig nagyon gyenge verseket írogató Machlup Hcnrikné Zwack Micivcl, aki egy neves pesti bank főtisztviselójénck felesége, s Adához hasonlóan két gyermek anyja volt. Ady, aki szeretett új neveket adni új szerelmeinek (talán azért, hogy ezzel a játékos-babonás névmágiával vegye birtokba őket), verseiben ezúttal a Mylitta nevet választotta. A „legpogányabb istennő" elnevezés csak vágyálmokat fejezett ki: Mylitta legfeljebb érzelmesen flörtölt vele és rajta keresztül az irodalommal. Az asszony megismerkedésük után nemsokára hazautazott. „Már eltávozott a pesti asszony Grünből, amikor én odaérkeztem - írja egyik szanatóriumi társa -, de Ady sokat beszélt áradozva róla és panaszkodott, hogy mennyire hiányzik neki. Finom, kulturált asszony volt, és mint sóhajtozva mondta: megközelíthetetlen! Hideg volt és fölényes, de okos és gyönyörű, bevallotta: megzavarta. Leírta selymes szőke haját, álmodozó kék szemeit, ringójárását. Napokon át hallottam dicséretét és láttam a Könyörgő májusi levél kéziratát: Je sais ton coeur mon coeur - a csak cgy-Asszonynak küldöm..." ( Az idézett szöveg utolsó sora a Nyugatban közölt vers ajánlása volt.) A szép nő láttán mindig könnyen fellobbanó Ady egy ideig azt hitte, hogy vele jött cl „csak az egyetlenegy", a „csak-egy-Asszony", „ki minden volt verset, asszonyt legyőzött" (És mégis kikiáltom), és közben egy könnyesen könyörgő szerenádos diákhoz hasonlóan, „künnrekcsztve, dideregve várt" a meg nem valósult beteljesülésre. Mintegy kéttucatnyi vers született ebből az akár romantikusnak is nevezhető szerelmi ábrándból, köztük a Mylitta egyik versének strófáit idéző s azokkal vitatkozó Feleselés egy asszony-verssel, a Keserű imádságok Mylittához címmel összefogott hat vers és a csendes, bensőséges melankóliájú, nagyon szép Őszülő erdők rettegése. A harmadik „keserű imádság"-ban találóan „részeg, ifjú, hazárd Szcrclcm"-nck nevezi keresésének ezt az állomását, ahol ismét nem tudott megállni. S nem tudott megállni az egyéb, véle párhuzamosan szőtt, hosszabbrövidebb és kevésbé poétikus kapcsolatoknál sem, amelyeket még Maria-Grünben kezdett szövögetni Mylitta vonakodása miatt. Egyik sem hagyott mélyebb nyomot verseiben. Kereső nyugtalanságában szívesen levelezett csak távolról ismert leánykákkal.
