Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)

Több levelet váltott Baróti Marikával is, akiről Ady Lajos pusztán csak keresztnevét említve, enyhe iróniával jegyezte fel, hogy ,,150 kalligrafikusán írt oldalnál alább nem adta". A költő irónia nélkül fogadta a lelkes leányka jelentkezését, akinek az 1913. szeptember 30-án Perjámosból írt első levelében többek között a következőket olvashatjuk: És minthogy én nem akarok férjhezmenni s Ön nem akar házasodni, így nagyon jó és nagyon igaz barátok lehetünk. Mert nincs ember még egy, akihez úgy vonzódnék, mint magához Endre Bácsi és akit úgy szeretni és becsülni tudnék, mint magát... Szeretettel üdvözli hálás kis kollégája, Baróti Marika. Marika 1913. október 9-én egy távol-keleti közös utazás terveit szövögetve, már választott apjának nevezi Adyt, aki szívesen vállalja ezt a szerepet, s egy érzelmes elemekkel átitatott lélekbeli flörtöt kezd el ,,kis leányával", amint az az egyik, eddig kiadatlan válaszleveléből világosan kiderül : Drága, kicsi kollégám, kis leányom, hazakívánt karácsonyra az anyám s csak hétfőn tértem vissza. A kórházba jöttem be gyógyító orvosom s barátom Gebhardt Ferencz kedvéért. De már holnap, hétfőn reggel 3-4 napra visszaköltözöm a Hüvösvölgybe (a cimem mindig a Nyugat) s onnan régibb orvosaim tiz napra egy szanatóriumba kívánnak internálni, hogy ellenőrizni tudják kezelésük eredményét és - életmódomat. De ami minden orvosi fontoskodásnál több: jól érzem magam, étvágyam és életvágyam van. Valószínű, hogy e hó vége felé hosszabb útra megyek, először egy kicsit Parisba s onnan a Riviérára és le Szicíliába. Nagyon (pfuj de rossz tollam van, bocsánat, kórházi toll) fojtogat már az itthoni levegő s mennem kell. Akárhogy akarnám, lehetetlen (pedig ide illenék) azt a bizonyos magyarázatot levélben és egy levél keretében megadnom. Röviden ennyit: ha maga szabad lessz és én élek ugy lessz, ahogy maga akarja s ahogy én hozzám illik. Az arcképet tartogatom régen a maga számára: de sem én sem a kis titkárom nem tudunk arcképet pakkolui. Ámbár most jut eszembe, hogy van egy furcsa pici képem is, azt küldöm egyelőre. A meséjét kis leányom nem tudom megírni, mert babonás vagyok, mint maga jól tudja vagy érzi. Egy rózsaszirmot küldök, megcsókoltam, de ha nem értékes, eldobhatja. Nagyon