Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

versekben írt párját: Toldi és Rozgonyi Piroska szerelmének a kortárs regényírókat messze felülmúló ábrázolását. Arany a kiegyezés után, a metropolissá válás útjára lépett Budapest világában, ebben az egyre több talmiságot hordozó csillogásban, mind magányosabbá válik. A városi világ, az új korszakra jellemző kínok, csalódások élménye irodalmunk egyik legszebb versciklusának, az Őszikéknek (1877—1880) lesz nemzőjévé. Ám az Őszikék nemcsak egy öreg poéta számvetése megrendítően szép költeményekben, hanem kapunyitás a jövő felé is. Egy újfajta, a városi nép életét, szokásait felfedező-bemutató poézis első mozdulásának lehetünk itt tanúi (Ének a pesti ligetről, Hírlap-áruló, Az öreg pincér), vagyis egy olyan téma jelentkezésének, amellyel Aranyt előzően költészetünkben még senki nem foglalkozott és utána sem — sokáig. Legmagyarabb költőnkként emlegették, főként régente. Ha valaki egyszer névmutatót készítene Szekfű Gyula Mi a magyar? című nemzeti karakterünket meghatározni szándékozó kötetéhez, Arany nevét csaknem minden oldalán föllelhetné. Szerb Antal írja: ,,Ha az Ezeregyéjszaka dzsinjei egy nap felkapnák Magyarországot és elvinnék távolabbi egekbe, úgy hogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidosát. Minden szál hozzá vezetett és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja." TOMPA MIHÁLY Kortársai még Petőfivel, Arannyal azonos szinten, a népies ,,triász"harmadik tagjaként tartották számon Tompa Mihályt (1817—1868). Ezt a helyet Arany és Szász Károly minősítése jelölte ki számára. Századunkban egyre inkább utolérte a saját korukban értékük felett becsültek sorsa. Még valós érdemeit is megpróbálják elvitatni tőle. Pedig Tompa jelentékeny költőink sorába tartozott. Költészetében verssorok, képek, esetenként egész költemények (A gólyához, A madár fiaihoz, Új Simeon, Ikarusz) villantanak fel nem mindennapi költői adottságokat (igaz, mindez ritkán tud úrrá lenni papos szóbőségén). Tiszteletet parancsol a forradalomhoz való hűsége, továbbá imponáló bátorsága. Petőfi hatása sorsfordító az almanach-lírikusok nyomán indult Tompa költészetére, főként a később baráttá vált pályatárs 1844/45-ös népdalkorszakának versei. Petőfi mellett Erdélyi János népdalgyűjtései is ebbe az irányba ösztökélik. Programszerűen művelt népies költészete néhány maradandóvá vált népdalának létrejöttét eredményezi (Télen nyáron pusztán az én lakásom, Békót tettem kesely lovam lábára, Virágos kertben). De: Tompa népiessége lényegében különbözik Aranyétól, Petőfiétől. A magyar népköltészet formai hagyományai helyett az ő versei inkább a romantika jegyeit viselik magukon. A Népregék és mondák kötetének darabjaiból a népiességnek éppen az a plebejusi lázadó eleme hiányzik, amely Arany, illetve Petőfi költészetét jellemezte. Bején, Keleméren, utóbb Hanván működik református lelkészként, s vidéki magánya csak fokozza lemaradását a pályájuk csúcsa felé haladó költőtársaival szemben.