Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

dem regényre emlékeztet. A Buda halála — Sőtér István értelmezésében — nemzeti történelmünk vereségeinek, a Mohácstól Világosig vonuló katasztrófasorozatnak az értelmezése, a nemzeti történelmünkre nehezedő végzetről szól. Ám az ő végzetfelfogása — említettük — jelentékenyen különbözik a Kemény Zsigmondétól. A regénnyel való rokonság a Buda halálánál sokkal inkább a sajátja a Toldi szerelmének. A hosszú töprenkedés után megalkotott műnek nem lett olyan egyöntetű sikere, mint elődeinek. Arany érezte ezt, tréfás versike kíséretében indítván útjára: Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után, Bátyáid már idősek és nagyok, Aggott szülédre szégyent hozsz reám. (Toldi II. részéhez) Pedig újabb irodalomtörténet-írásunk éppen modernségét méltatja. A történelmi regény Arany János 1880 körül. Ellinger Ede felvétele. (PIM ltsz. 4615)