Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

A nemzeti költő státusában (1847-1848) Petőfi Sándor 1847. január l-jén lett 24 éves, azaz a kor fogalmai szerint nagykorú. Aznap fogalmazta meg az Összes Költemények előszavát. Benne sorra vette a konzervatív kritikának azt a négy vádját, amely 1844 óta végigkísérte a pályáját: a rossz rímtechnikát, a pongyola metrumot, az „aljasság"-ot, azaz az eszményítés hiányát és a szaggatottságot. Legfontosabb erényének az őszinteséget vallotta: ,,. . .én mindig úgy írtam és írok, amint gondolkodtam és éreztem." A szabadosság, az „aljasság" vádjára költői hitvallás felelt: ,,. . .énszerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákbanjárnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni." (Ugyanezek a szavak versben is megfogalmazódtak: A költészet, 1847. augusztus.) A gondolat kifejtését a Toldi kéziratának elolvasása, a rokon törekvés villámcsapásszerű felismerése segítette, rögtön az első, 1847. február 4-én írott, Arany Jánoshoz szóló, még Petőfi Sándor Összes Költeményei 1842—1846. //. kiadás. 1848. (A belső előzéklapon Barabás Miklós rajza nyomán Tyroler József acélmetszete 1847-ből.) P E 8 T. FJtlCIl GUSZTÁV SAJÁTJA. 1848.